Friss történet
Kolléganőm határozott engedélyével osztom meg veled is!
Az egyik marketinges munkatársunk apukája nincs túl jól mostanában. Karcsi bácsi még csak 62 éves, de évek óta küszködik szívproblémákkal. Épp próbálják kinyomozni az egyre erősödő rosszullétei okát. Hordják mindenféle orvoshoz, de a kardiológustól az urológián át mindenhol kb. ugyanaz a párbeszéd folyik:
– „Karcsi bácsi, maga dohányzik? Szokott alkoholt fogyasztani?”
– „Hát igen… de csak nagyon ritkán… ez a leleteken biztosan nem látszik!”
De sajnos látszik!
Kolléganőm dühöngve meséli, hogy ahelyett, hogy karakánul bevallaná hogy „igen doktor úr, 14 éves korom óta, mint a kémény, úgy füstölök, és bizony a borocskát sem vetem meg…” helyette azonnal elkezd mismásolni.
Mindenki tudja, hogy nem csak pár szálat szív…
Mindenki tudja, hogy nem figyel oda a táplálkozására…
Mindenki tudja, hogy túl sok a fröccsözés…
És mindenki tudja, hogy nem csak kicsit fullad, és nem csak kicsit vizesedik a lába…
Mert a szomorú helyzet az, hogy ez mind látszik.
Látszik az EKG-n, a laboreredményeken, a mozgásán, még a lélegzetvételén is. És amíg magának nem vallja be a valóságot, és nem kezd el 100%-ig dolgozni az egészségén, addig nem tudnak előre lépni.
Kolléganőm minden alkalommal lemondóan konstatálja: „Hurcolhatjuk a legjobb orvosokhoz, segíthetünk bármennyit, megvehetjük a legjobb vitaminokat és gyógyszereket, imádkozhatunk is. Amíg az apám nem teszi bele a munkát, addig nem lesz változás.”
Sajnos ez így igaz! És így van ez a karrierben is!
Az önámítás rengeteg szintjét látom a karrier-tanácsadásokon!
A legtöbb szakember meg van arról győződve, hogy amit ő csinál, az maximálisan rendben van, pedig nincs!
Amikor megkérdezem például, hogy oké, hogy nem hívnak be állásinterjúra, de hány pályázatot is adtál be? A legtöbb válasz úgy indul, hogy ‘sokat‘! Itt volt tegnap egy hölgy, 4 hónapja keres munkát, meg volt arról győződve, hogy rengeteget dolgozik az álláskeresésen. Aztán mikor megnéztük picit közelebbről ezt a „sokat”, kiderült, hogy 4 hónap alatt összesen 5 darab önéletrajzot adott be.
Vagy amikor jön valaki azzal, hogy „András, Magyarországon nem lehet fizetésről tárgyalni”, és megkérdezem, hogy melyik bértárgyalás tréningünkön is voltál, hány bértárgyalási eszközt próbáltál ki élesben is? A választ szerintem sejted: pont semennyit.
Vagy az interjúkon én rendre megkérdezem minden jelentkezőtől, hogy mennyit tanultál az utóbbi időben? 10-ből 9 ember azonnal rávágja, hogy „Fúú, nagyon sokat. Aktívan fejlesztem magam.” De mikor megkapargatjuk, hogy és mégis hogyan, milyen tréningeken voltál, milyen könyveket olvastál, akkor kiderül, hogy ja, hát könyvet nem, csak blogcikkeket olvastak. Képzés helyett inkább csak előadásokon voltak…
Kellenek a KPI-ok!
Én nem vagyok pszichológus, és tényleg nem szeretnék senkire köveket dobálni, de azt elmondhatom, hogy a saját életemben – mind a cégünkben, mind a privát dimenziókban akkor fordultak tartósan jó irányba a dolgok, amikor a KPI-okra elkezdtem nagyon szigorúan odafigyelni.
Nem magyarázom meg magamnak a mínuszokat: a cégben napra pontosan látom, hogy mennyit költünk, mennyi az új feliratkozó, mennyi a vásárló – mivel hogy állunk. Az egészségemben tudatosan vezetem, hogy mennyi volt a sport, mennyi az alvás, mennyit eszem, mennyi vizet fogyasztok egy héten, stb…
Nincs mellébeszélés, hogy “jó, de hát most nyár van, most lehet kicsit lazázni…”
Nincs felelősséghárítás, hogy “jó, de most máshol se jobb, nem megy a gazdaság…”
Nincs önámítás!
Minimumok vannak, számok feketén-fehéren, és azonnal reagálunk, ha látjuk, hogy gond van, és valamibe bele kell nyúlni!
Én azt látom – és remélem ezzel nem bántok meg senkit -, a legtöbb ember ott hibázza el, hogy egyáltalán nem követi a saját KPI-ait! Nem követi a súlyát, nem nézi, mire mennyi időt tölt el, mennyi pénzt költ, mennyit tanul, ha pedig állásváltásra kerül a sor, nem vezeti az elhelyezkedés KPI-ait sem. A legtöbben már csak akkor kapcsolnak, amikor valami nagyon félre ment!
A lecsúszás lassan indul
Aki nem számszerűsít a karrierjében, az ugyanúgy el van tévedve, mint Karcsi bácsi, aki meg van róla győződve, hogy alig dohányzik, miközben rosszabb napokon egy dobozt lazán elfüstöl úgy, hogy észre se veszi.
Ha már az egészségnél tartunk:
Gondolj csak bele: havi 10 dkg hízás = egy év alatt +1,2 kg. Ez 10 év alatt már +12 kg, amitől már nem is olyan egyszerű megszabadulni, nem igaz? És ugyanez érvényes az élet összes területén. Először csak kicsit rosszabb, aztán felgyorsul a lecsúszás.
Jó tanács, ha jobb karriert szeretnél
Ha van egy fontos célod – legyen az egy jobban fizető munka megtalálása, előrelépés, szabadabb-egészségesebb élet, vagy csak simán megtartani valamit, amit már elértél – tedd fókuszba a KPI-okat. Ne a tippek, érzések vezessenek, hanem a tények!
Könnyen lehet, hogy azért csúszik ki a lábad alól a talaj, azért nem tudsz egyről a kettőre lépni, mert nem látsz tisztán, csak ámítod magad.
Ha valami nem megy jól, azért soha nem más a hibás: nem a főnök, nem a rendszer, nem a gazdaság. A szomorú valóság az, hogy Te nem lépsz! Amin nem változtatsz, azt te választod. Te magad döntesz úgy, hogy nem nézed a számokat, nem reagálsz időben és nem fordítasz a kormányon elég gyorsan, ha valami nem jó irányba tart.
Minél előbb beismered ezt magadnak, annál gyorsabban változtathatsz a karriereden és az életeden jó irányba.
Hajrá, sok sikert kívánok neked ehhez!
Szeretnél végre új irányt a karrieredben? Itt a lehetőség, hogy egy új lapot nyiss, és végre a helyedre kerülj a munkában: gyere és csatlakozz az ingyenes Karrier Hack előadásomhoz, ahol megmutatom, milyen tudást keresnek a cégek a legjobban fizető állásokban. Hogyan pályázz, milyen lehetőségeid lennének, és együtt végignézzük, milyen KPI-okat kell rendbe tenned ahhoz, hogy valóban előre tudj lépni a karrieredben. A mini-tréning ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Iratkozz fel itt! ››
