Mi az igazság?
Nem vagyok jogász, de azt azért tudom, hogy objektív igazságról sokszor még az igazságszolgáltatásban is nehéz beszélni. A tudomány kivételével az igazság ugyanis általában szubjektív, helyzet- és nézőpontfüggő. Így van ez az álláskeresésben is.
A legtöbb szakember mégis foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy az önéletrajzában az általa objektívnek vélt igazságot írja le. Mire gondolok?
-
Ha a korábbi munkaszerződések szó szerinti pozícióneveitől hemzseg az önéletrajz,
-
Ha a feladatok mintha úgy lennének kiollózva a munkaköri leírásokból,
-
Ha általános iskolától fel van sorolva minden végzettség és korábbi munkatapasztalat akkor is, ha semmi köze a megpályázott álláshoz,
- Ha hónapra pontosan le van írva minden egyes munkaviszony 20 évre visszamenőleg is…
és a sort még hosszan folytathatnám.
Az emberek nagy része azt gondolja, hogy akkor mondja az objektív igazságot, ha mindent “bevall”, és minden információ egy az egyben megfelel a papírjainak.
Egy probléma van: ezt az objektív igazságot a munkáltató általában nem érti.
Velem is megtörtént
Az első igazi állásom a közigazgatásban volt, és talán te is tudod, hogy eléggé megszenvedtem a váltást a versenyszférába. Na nem azért, mert az állami szférából olyan őrült nagy trükk átkerülni a versenyszférába, hanem mert nem jól pályáztam.
A legnagyobb elakadásom az volt, hogy a munkatapasztalathoz kitartóan azt írtam, hogy “portfóliómenedzser” voltam korábban. Ez elképesztő jól hangzott szerintem, csak a 2000-es évek elején még sajnos senki nem értette igazán, mit takar. 🙂
Egy majdnem pályakezdő srácnál már a menedzser szó is eléggé félrevezető lehetett, a portfóliót meg aztán egyáltalán nem tudták hova tenni.
Mikor nagy nehezen bejutottam állásinterjúra, azonnal megkérdezték, hogy “és konkrétan mit csináltál ebben a pozícióban?” Én pedig jó diákként szépen kezdtem sorolni az objektív igazságot – úgy, ahogy az a munkaszerződésemben is szerepelt: állami vállalatok tulajdonosi koordinációja, közgyűléseken szavazás, taggyűlésekre előterjesztések elkészítése, stb…
Mire mondták, hogy ez nagyon klassz, de itt ezeket nem kell csinálni, és egyébként se igazából értik még így se az önéletrajzomat. Kb. 5 perc alatt kaszáltam el magam, pedig hidd el, nem egy megpályázott állásra tökéletesen alkalmas lettem volna.
Kellett 6 hónap vergődés, mikor végre át mertem írni a korábbi pozíció megnevezésemet “pénzügyi munkatársra”, és célirányosan kikukáztam az önéletrajzból minden olyan dolgot, amit bár csináltam az előző helyen, de semmi relevanciája nem volt a megpályázott állásokban. Innentől kezdve mint kés a vajban, úgy ment a pályázásom. Sorra jöttek az interjúk.
A titok: Nem hazudtam – csak másképp meséltem el ugyanazt!
Sok ügyfelemnél látom ugyanezt.
Szakmailag kiválóak, nagyon is versenyképesek lennének az álláspiacon – csiszolatlan gyémántok, ahogy szoktam mondani, csak épp nem tudják érthetően, a munkáltató nyelvén bemutatni magukat.
Íme két példa:
Bolti eladóból kontrolling vezető:
Volt egy ügyfelem, aki eladóként majd később üzletvezetőként dolgozott egy hallókészülékeket árusító üzletben.
Pénzügyi területre szeretett volna bekerülni, de ugye egy üzletvezetőnek látszólag semmi köze a kontrollinghoz, nem igaz? Hogyan is pályázhatna meg pénzügyi állásokat, hiszen hazugság lenne a pénzügyes múlt.
De ha belekaparunk a napi üzletvezetői feladatokba, gyorsan kiderül, hogy bizony ügyfelemnek is komoly pénzügyi felelősségei is voltak: riportálnia kellett a heti számokat, a havi számokat, pénztárért felelt, készletgazdálkodást folytatott, egyszerűbb pénzügyi elemzéseket csinált… Mi ez, ha nem pénzügy? Ez kérem egyfajta commercial finance!
Ahogy elkezdtük a kereskedelmi pénzügyes múltját kidomborítani, és mellette párhuzamosan elkezdte végezni a pénzügyes képzéseket, friss adatelemzési, gyakorlatias pénzügyi tudást is be tudott írni az önéletrajzába, máris nem volt kérdés, hogy behívják-e pénzügyes állásoknál interjúra.
Csilla ma már kontrolling vezetőként dolgozik, 6 hónap alatt egy teljesen új szakterületre képezte és pozícionálta át magát.
A pénzügyi menedzser, aki „túl jól hangzott”:
Másik kedvenc példám az az ügyfelem, aki pénzügyi menedzserként dolgozott egy multinál, és mint pénzügyest megtették a magyar kft. ügyvezetőjévé is. Ez nagyjából egy adminisztratív dolog, csak annyi szerepe volt, hogy ki írja alá a beszámolót. Viszont remekül mutatott a CV-ben, ezért mikor ügyfelem elkezdett pályázni, mindenhová beírta, hogy 10 éve ügyvezető.
Hová hívták be? Először egy SSC-hez, ahol 1000 embert kellett volna irányítani. Majd behívták egy nagy egészségügyi szolgáltató céghez is, ahol megint több száz embert kellett volna vezetni. Semmilyen pénzügyes állásra nem hívták be, csakis ügyvezető állásokra, úgy, hogy neki volt korábban összesen 8-10 embere. 20 perc után abbamaradt az összes interjú…
Mindenki szeretne egy picit többet mutatni, és ezzel nincs is semmi gond. A gond legtöbbször az, ha az objektív igazságot akarod mindenáron bemutatni.
Az önéletrajz igazsága = a munkáltató igazsága
Ha Te is sokkal több állásinterjúra szeretnél sokkal gyorsabban bejutni, akkor a no.1 tanácsom: szakadj el a hivatalos irataidtól és a munkaszerződéseidtől!
Az önéletrajzban az számít igazságnak, ami a valóságnak megfelelően tükrözi a tapasztalataidat, képességeidet, tudásodat, eredményeidet és ráadásul releváns a munkáltatónak!
Te már lehet, hogy erős kozmetikázásnak, sőt hazugságnak érzed például, ha:
- elhagysz iskolákat/munkahelyeket/titulusokat,
- lefokozod magad pl. ügyvezető helyett egyszerű pénzügyi munkatárs pozíciót írsz,
- átnevezel beosztásokat,
- elhagyod a hónapokat és csak évszámokat írsz,
- összehúzol időszakokat,
- kihagysz a feladatokból párat, vagy átfogalmazod a lényeget…
De a munkáltató oldaláról ez lesz az igazság!
Az önéletrajz igazsága mindig az adott cég igazsága, ahová pályázol. Mert így érti meg az önéletrajzodat. Így lesz logikus neki az egész, és így tudja eldönteni, hogy amit te viszel neki, az elég lesz-e az adott pozícióban vagy sem.
TILOS AZ ÖNÉLETRAJZBAN HAZUDNI, DE…
Ez nem jelenti azt, hogy ha ráálltál egy pályára, abból nem lehet soha kitörni.
– Érthetően kell tálalni magad!
– A munkáltató nyelvén kell beszélni!
– És azt kell kiemelni, minél jobban kidomborítani, ami a megpályázott álláshoz fontos készség, tudás, eredmény, információ.
Próbálj meg mindig a munkáltató fejével és igazságával gondolkodni!
Ha ezt nem teszed, mondván, te olyat nem írsz le, amiről nincs papírod, akkor “igazságod” talán lesz, de állásod nem, vagy csak nagyon nehezen!
A jó hírem, hogy az önéletrajzírás tanulható! Én is rendkívül rossz pályázatokat írtam, amíg meg nem tanultam a fortélyokat. Egyszer tedd bele a melót, és olyan lesz, mint a biciklizés: soha nem fogod elfelejteni a technikát! Gyere és tanuld meg A-tól Z-ig a Gerilla Önéletrajzírás módszerét, amivel ügyfeleim is átütő sikereket érnek el a karrierjükben. A következő ingyenes, online workshopon téged is megtanítalak a legfontosabb lépésekre, és bevált CV-mintákat is megosztok majd veled! Ne felejts el feliratkozni az előadásra! ››
