Gyakran hallunk az üvegplafon kifejezésről, amely a nőket akadályozza meg abban, hogy elérjék a csúcspozíciókat vagy ugyanolyan szintű fizetést kapjanak, mint a férfiak. De mi a helyzet azokkal, akik középfokú végzettséggel próbálnak előre lépni? Náluk nem üveg-, hanem sokszor betonplafonnal találkozom!
Mi is az a „betonplafon”?
Ez nem egy külső, láthatatlan akadály — sok esetben a szakemberek saját maguk húzzák meg ezt a határt. Úgy érzik, hogy diploma vagy nyelvtudás nélkül nem érdemelnek jobbat. Az eredmény? Elakadnak a karrierjükben, és csak sodródnak a munka világában.
Ha valakinek nincs felsőfokú végzettsége, vagy keresett szakmája, akkor sok esetben ő maga süti rá a pályázataira a “leértékelt” bélyeget.
Valós példa: Juli esete
Nemrégiben egy 30 év körüli hölgy (nevezzük Julinak), járt nálam konzultáción. Veszprém megyében él, és raktárosként dolgozik egy multinál. Régóta szeretne feljebb lépni, de úgy érzi, nincs tovább. Pár perc beszélgetés után kiderült, hogy ő is a saját „betonplafonjába” ütközött.
Nem az a gond, hogy nincs feljebb, hanem az, hogy egyszerűen nem hiszi el se ő, se a környezete, hogy többre képes, és jobb is járhat neki.
Sokkal több, mint önbizalomhiány!
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez nem több, mint önértékelési probléma, és tessék mindenkinek megráznia magát, de sajnos ennél összetettebb a dolog.
A középfokú végzettségűeknél azt látom, hogy sokszor a cégek is visszahúzzák őket – nehéz gyári dolgozókat találni, naná, hogy inkább visszafogják – és az egész környezetükből jön egy komoly visszatartó erő.
Julit például úgy engedte el a párja hozzám, hogy „Ne hidd, hogy majd Baráth András megváltja neked a világot! Vidéken, melósként nem fogsz nettó 350 000-nél többet keresni, bármit is próbáltok kiokoskodni.”
Na látod ez itt a probléma!
És most nem is csak a kishitű fizetési összegekre gondolok. Ez a hozzáállás az, ami miatt Juli is alulértékeli magát, és örök melósként gondol magára. És ez sajnos már a pályázatából is süt!
Engedjük már el a címkéket!
Juli önéletrajzában a következő szakmai tapasztalatok voltak felsorolva:
– raktáros 2020-2024
– minőségellenőr 2019-2020
– operátor 2017-2019…
Bárki ránéz a pályázatára, mi az első benyomása joggal?
“Ja hát ő egy gyári munkás, miért hívnám be szellemi munkára?”
Aztán amikor alaposabban megnéztük a hátterét, kiderült, hogy ja, egyébkén komoly szerepe volt a cég SAP projektjében, ő lett kb. a raktári modul key usere. Most dolgozik azon, hogy a vonalkódos rendszert hogyan lehet majd integrálni az SAP-val. Ez kapásból sokkal több, mint raktáros szerepkör, bármilyen pozíciónév is szerepel a munkaszerződésében!
Persze, hogy nem egymaga vezényli a projekteket, de fontos koordinációs feladatai vannak benne, ért az SAP-hoz, a cég egyik legkomolyabb projektjének egyik felelőse. Miért is ne írhatná az önéletrajzában, hogy “logisztikai munkatárs” a raktáros helyett, hiszen tulajdonképpen a munkakör, amit csinál sokkal több, mint raktári munka?!
Sorra véve az összes korábbi munkakörét, gyakorlatilag mindenhol ugyanezt a kottát le lehetett zongorázni. A slusszpoén az volt, amikor kiderült, hogy Juli egyetemre is járt 2 évet. Nem fejezte ugyan be az iskolát, de van 2 lezárt éve. Eszébe se jutott még soha ezt megemlíteni az önéletrajzában!
Nem az fő gond tehát, hogy nincs felsőfokú végzettsége, és nem beszél magabiztosan angolul – hozzáteszem a nyelvtudásban sem nulláról indul! A baj az, hogy diszkontálja a környezete, és lehúzza magát ő maga.
Tudod mi volt Juli legnagyobb félelme, ami miatt hónapokig halogatta, hogy eljöjjön hozzám? Az, hogy javasolok neki egy olyan munkakört, ahol esetleg nem lesz műszakpótlék, így jó darabig még kevesebbet fog keresni…
- Nem látja, hogy a munkájából mi az érték, ami már megvan neki!
- Nem tudja, mit kellene az eddigi állásaiból kihangsúlyoznia, amivel jobban fizető munkakörökbe is kapásból bejuthatna?!
- Soha nem próbálta másként bemutatni magát az önéletrajzában!
- Ötlete sincs mit tanuljon, amivel még jobban felfelé tudná pozícionálni magát, nem pedig lenyomni: “de hisz én csak egy raktáros vagyok!”
Hogyan törheted át a „betonplafont”?
Arra tedd a fókuszt, ami felfelé húz!
Ezer és egy hasonló példát tudnék elmesélni. Kezdve egyik kedves pultos ügyfelemtől, aki megrögzötten ragaszkodott az elméletéhez, hogy pultosként csak pultos állásokra fogják behívni. Nagyot nézett, mikor megkérdeztem tőle, hogy “és Norbi az esetleg nem jutott eszedbe, hogy te tulajdonképpen ügyfélszolgálati munkatárs vagy? Vevőket szolgálsz ki, pénzügyes feladataid vannak, napi-havi zárást csinálod, reklamációkat kezeled, informatikai feladatot, rendeléseket koordinálsz…”
A helyzet az, hogy végzettségre tekintet nélkül minden ember munkájában sokkal több van, mint amit a pozíciónév takar! De ha Te magad nem hiszel magadban, és nem vagy hajlandó motiváló célokat kitűzni, és nem vagy hajlandó emelni magadon már a pályázatodban, akkor valóban lesz egy üvegplafon az elhelyezkedésnél.
Mit tehetsz?
-
Tanulj meg profin állást keresni!
A Neked való állásokat megtalálni, a pozícióneveket hozzáigazítani a pályázatodban, tapasztalataidat/eredményeidet vonzón bemutatni és eladni magad az állásinterjún! -
Kezdd el képezni magad mikroképzésekkel!
Nem csak azért, mert a friss szakmai tudás számít a legtöbbet mindenhol, hanem azért, hogy egyáltalán tudd, hogy mit is takar egy-egy munkakör. Ha közelebbről megismersz egy szakterületet, rá fogsz jönni, hogy egy csomó dolgot ebből már Te csináltál! -
De mindenek előtt csinálj egy átfogó karriertervet, ami elég erős lesz ahhoz, hogy szembe tudj menni a lehúzó közeggel és az önsorsrontó gondolkodásoddal!
Ne hagyd, hogy a „betonplafon” visszatartson – törj át rajta, és lépj előre a karrieredben!
