Bekényelmesedési szindróma
Személyes tanácsadásra jelentkezett hozzám egy régi középiskolai ismerősöm. Bár nem igazán tartjuk a kapcsolatot, de nagy örömmel vártam a találkozót, mert egy humoros, agilis, igazán optimista fickó képe élt bennem az illetőről, aki emlékeim szerint egész szép karriert futott be pénzügyi területen.
Arra számítottam, hogy csak egy kis iránymutatásért jön hozzám, ehhez képest egy megtört, szürke arcú, erősen megpocakosodott, életunt koma érkezett meg, a megbeszélt időpont helyett 15-20 perc késéssel…
Mint kiderült, Gábor (nevezzük így az urat) a munkáját egyenesen utálja, a felesége kb. 5-6 éve elhagyta, és az égvilágon semmi, de semmi karrier- vagy életcélja nincsen.
Világ életében pénzügyes volt, ezért ő már 48 évesen másban nem is hajlandó gondolkodni, és más szakterület nem is nagyon érdekli.
Minden létező módszert bevetettem, hogy valahogy életet leheljek a konzultációba, és találjunk legalább három-négy lehetséges irányt neki, de az egész tanácsadás olyan sután-furán zajlott.
Innen szép nyerni, nem igaz?!
Végig az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen ő csak panaszkodni jött hozzám, és az égvilágon semmilyen ötletemre nem nyitott.
Úgy jött el a konzultációra, hogy egy önéletrajzot nem állított össze, egyetlen álláskeresési anyagot el nem olvasott, de még csak fel sem készült, hogy mit is vár a tanácsadástól. “Valaki mentsem meg!” – ennyit üzent az egész hozzáállása.
Sajnos nem ő az egyetlen középkorú ügyfelem, akinél ezt tapasztalom…
Uraim, az a rossz hírem van, hogy ez a bekényelmesedés főleg ránk, férfiakra jellemző!
Ne hagyjátok el magatokat!
A “jól van ez így”, “nekem már mindegy”, “ez már jobb nem lesz” főként a férfiak szájából hangzik el, amit nem csak a cégek, de tapasztalataim szerint hosszútávon a nők sem tolerálnak.
Tudod miért?
Mert a nők agilisak, keresik a megoldást. Tanulnak. Ha elakadnak, akkor bátran segítséget kérnek. És ez nem valami pre-nőnapi bullshit, ezek a valós tapasztalataim!
Tudom, hogy most csúnyán általánosítok, és természetesen mindig, mindenben van kivétel, de hány és hány olyan ügyfelem van, akit végső soron a felesége küld el hozzám?!?
Szinte minden hónapban van olyan tanácsadás, amire csak azért jön el az illető úriember, mert a felesége/párja ultimátumot adott neki, hogy vagy végre kezd valamit az életével, vagy elválnak útjaik.
Tényleg a nőknek kell noszogatni a férjüket, hogy jöjjenek már el egy karrier-tanácsadásra, és keressenek már valami kiutat ahelyett, hogy egy rossz munkahelyen, egy hülye főnök mellett, megalázó fizetéssel, esetleg munka nélkül pazarolják tovább az aktív éveiket?!?
Meggyőződésem, hogy ezért is van ennyi válás, mert valahol mi férfiak egyszerűen lemaradunk!
Elfogy az ambíció, eltűnik a lendület, nincs jövőkép, és testileg-lelkileg lepukkanunk, pedig…
A-m-b-í-c-i-ó nélkül nem megy!
Se a karrier, se a párkapcsolat, semmi nem megy anélkül!
És lehet azt mondani, hogy a férfiakat jobban bedarálja az élet, a férfiaknak nehezebb, és egy bizonyos kor felett az ember már nem akar nagyokat villanni, de könyörgöm, miért kell bekényelmesedni?!
Az ambíció nem csak és kizárólag a karrier ambíciót jelentheti!
Ha 45-50 felett már nem a munkában akarsz nagyot dobni, akkor tedd oda magad valami másban! Dolgozni 50 felett is kell, pénzt keresni akkor is kell. Ha téged a klasszikus előrelépés már nem mozgat, akkor tegyél egy kis ambíciót valami másba! Tanulj meg például egy nyelvet, legyen egy új hobbid, tedd oda magad a sportban! Mindegy mibe vágsz bele, csak ne írd le magad, ne hagyd el magad!
Amint az ambíció visszatér az életed egyik területén, az meg fog jelenni előbb-utóbb a karrieredben is!
Itt van például az ausztrál nagybátyám!
72 éves lesz idén, de pont olyan remek formában van, mint 20-25 éve, és ez nem a szerencsés genetika műve.
Folyamatosan tanul valamit, most például kitalálta, hogy felfrissíti a német tudását, heti kétszer eljár német órára. Rendszeresem sportol, mikor kint jártunk náluk legutóbb, már másnap hívott abba a konditeremben, ahová ő is lejár heti minimum háromszor-négyszer edzeni. Emellett hobbi szinten kosarazik egy senior csapatban, csak úgy kedvtelésből. Mondanom sem kell, hogy még a srácaimat is kenterbe vágta kosárra dobásban. 🙂
És igen, tudom, hogy most mit mondanak sokan: Ausztrália egy más világ… ott a sok napfény meg az óceán… magasabb az életszínvonal… és a nagybátyámnak is biztos szerencsés élete van…
Lehet ezeket puffogtatni, de a helyzet az, hogy a konditermek tele voltak 50-60+ éves férfiakkal, minden korosztály sportol. Sokan 70 felett is dolgoznak, és eszük ágában sincs nyugdíjba vonulni.
Szóval lehet ezt csűrni-csavarni, de EGY A TITOK:
Frissen kell magunkat tartani!
Az önbizalom, a jó élet, a munkahelyi és egyéb hullámvölgyek leküzdésének egyetlen receptje az, hogy formában tartod magad!
Ez az, amit mindenkinek – főleg a férfiaknak érdemes lenne sokkal komolyabban venni, mert amit én itthon tapasztalok, az pont ennek az ellenkezője.
Elhanyagoljuk az egészségünket.
Nem mozgunk rendszeresen.
Nem figyelünk oda a kajára…
És ugyanez érvényes a karrier területére is!
Nem váltunk.
Nem nyitunk, nem lépünk semerre.
Nem fejlesztjük magunkat.
Nem haladunk a trendekkel.
Nagyjából 55-60 évig tervezünk, utána roló.
Ha ott dolgozol egy cégnél X éve, és azt veszed észre magadon, hogy már nem is szereted, amit csinálsz, nem is érdekel az egész. A céges szoftverben elbütykölsz ugyan, de már az Excelt se használod. Különösebben nem képzed magad, nyelvtudásod nincs, vagy csak hanyatlik. Nem ápolod a szakmai kapcsolataidat, a régi munkatársakkal, barátaiddal sorra szakítod meg a kapcsolatot, a telefont fel nem emeled rájuk, egy kávéra, egy üzleti ebédre nem ülsz be, mert minek… ez a folyamat visz oda, hogy 45-50 évesen azt érzed, semmi jövő nincs előtted, pedig ez NEM IGAZ!
Ne merülj bele ebbe a spirálba!
Dolgozz ellene, mert igenis lehet másképp!
Az ambíció igenis benned is ott van, újra belobbantható!
Az az önbizalom, amit menet közben elhagytál, igenis visszaépíthető, HA TESZEL ÉRTE!
Ha egy-egy életterületedre elkezdesz tudatosan odafigyelni, ha nem hagyod el magad fizikailag, figyelsz arra, hogy tanulj, és legfőképp arra, hogy ne a kifogásokra fókuszálj, hanem a reális lehetőségeidet keresd, akkor az szép sorban húzza majd fel a többi életterületedet, és a munka terén is újra megtalálod magad.
Tudom, hogy ezt így leírni sokkal könnyebb, mint belevágni, de hidd el, hogy működik. Csak így működik – ez saját tapasztalat!
Szóval hajrá uraim, fel a fejjel!
Ha Te úgy érzed, a legnagyobb probléma és minden gondod eredője az, hogy a munkában nem vagy a helyeden, nem ott tartasz, ahol szeretnél, nem annyit keresel, nincs jövőképed, csak tengődsz napról-napra a mókuskerékben, akkor gyere és csatlakozz a következő ingyenes, internetes előadásomhoz, és kapásból mutatok 7-8 jobb lehetőséget Neked, amerre Te is elindulhatnál!
Az előadásom élő és ingyenes, kérd el itt a linket ››
