Ha követed a Facebook oldalamat, akkor talán Te is láttad, hogy egy közösségi összefogás eredményeként sikerült az orosz-ukrán háború elől menekülő helyes, magyar családot lakhatáshoz segítenünk. (Itt és itt írok a “mentőakció” előzményéről bővebben is.)
Az albérlet mellett segítettünk a gyerekeknek iskolát keresni, és mivel még eléggé bizonytalanul mozog a család Budapesten, elkísértem őket a beiratkozásra is. Nagy örömmel indultam útnak, egy szuper iskolát sikerült találnunk nekik. Igen ám, de amikor becsöngettem hozzájuk, az anyuka sírva jött elém…
“András, be kell vallanom valamit. Engem alkoholista szülők neveltek fel, még az általános iskolát se tudtam kijárni, nem tudok írni-olvasni. Én nem tudom ezeket a beiratkozási papírokat kitölteni.”
Az egy dolog, hogy őt rettentően zavarja ez az egész, a nagyobb baj az, hogy az elmúlt 2 évben ugye Ukrajnában is Covid volt. Az iskolákban online oktatás zajlott, nekik viszont egyrészt nem voltak eszközeik (se okostelefon, se tablet), másrészt a fenti okok miatt nem tudott a gyerekeknek más módon sem segíteni az otthoni tanulásban… vagyis a gyerekek gyakorlatilag 2 éve nem járnak iskolába, rettentően le vannak maradva a tananyaggal a kortársaiktól.
Nagy levegő…
Két választásunk lett hirtelen: Kezdhettünk volna sajnálkozni együtt széttárt karokkal, hogy akkor most mi lesz?! Ez így nem fog működni. Vagy segítséget kérünk az iskolától, egyéb helyről és megpróbálunk megoldást találni a helyzetre.
Az utóbbit választottuk. Szerencsére nagyon nyitott és segítőkész volt az igazgató is. (Hozzáteszem ebben a konkrét ügyben rendkívül jó tapasztalataim vannak nem csak az önkéntesek, de az önkormányzat és az összes hivatal részéről.) Óriási megértéssel és szeretettel fogadtak minket az iskolában, és kb. 5 perc alatt megbeszéltük, hogy akkor a 8-9 éves gyerekek kezdenek az első osztályban, a 10 éves gyerkőc mehet másodikba, a 11 éves pedig harmadik osztályba.
Citromból limonádé
A sztori most úgy áll, hogy a gyerekek elkezdték az iskolát, a család megkapta a menekült státuszt, van biztos lakhatásuk, az apuka dolgozik, és a hab a tortán, hogy anyuka is kapott munkát a közeli oviban, konyhai kisegítőként dolgozik, szuperul meg vannak elégedve vele.
Összegezve a történetet, én úgy látom, hogy a citromból nemhogy limonádé lett, de a gyerekek számára ez egy komoly generációs kitörési lehetőség.
Pár hete még egy Tisza melletti kis faluban éltek, iskolába sem jártak, napról-napra éltek, vagyis szinte borítékolható volt, hogy végérvényesen leszakadnak az életben. Majd jött a háború, ami egy újabb hatalmas trauma volt a család számára. És mégis sikerült kimászniuk a bajból, sőt, valami sokkal jobb történt velük, mint gondolták…
A kérdés mindig ez: felveszed-e a kesztyűt?
Biztos vagyok benne, hogy páran felszisszennek majd a cikk közben – talán éppen Te is – hogy “Ó, persze András, mert nekik szerencséjük volt!” “Nem mindenkit mentenek ám meg!”, “Magyarországon is akad bőven rászoruló, velük mi lesz?”
Kérlek erre választ ne ebben a cikkben keress! Ami viszont biztos, és ezt nagyon sok hozzám forduló szakembernél is látom, hogy azok tudnak igazán nagyot fordítani az életükön, azok tudnak kitörni a legnagyobb nehézségből is, és a karrierjükben könnyedén feljebb lépni, akiknek rendben vannak a soft skilljeik és hajlandóak tenni a saját megújulásukért.
Maradva ennél a családnál: elképesztő helyesek, szimpatikusak, udvariasak, a gyerekek tisztelettudóak. Minden nyafogás nélkül várakozott velünk az öt gyerkőc az összes hivatalban. Nem követelőznek, ugyanakkor, proaktívak, megoldást keresők, kommunikatívak, pozitívan gondolkodnak, együttműködnek, tudnak élni a lehetőségeikkel…
Amiért felkarolták őket azonnal szinte mindenhol, azok ezek a személyes készségek.
Nem véletlen tanítjuk azt a Gerilla Mentor Klubban is, hogy ha átlagon felül jó vagy a társas készségekben, megtanulsz könnyebben kapcsolódni, jól kommunikálni, nehezebb helyzetben is “eladni magad”, akkor sokkal könnyebben fogsz haladni a karrieredben. Így fog egy mentor felkarolni, így tudsz vezetői pozíciókat elnyerni, jobban fizető állásokba bejutni.
Ha tehát most úgy is érzed, hogy rettenetesen rossz passzban vagy, és sorra jönnek az akadályok az életedben, mert elvesztetted az állásodat, nem találod a helyed, magánéleti hullámvölgyben vagy, öregnek érzed magad az újrakezdéshez, szeretnélek bátorítani, mert én szentül hiszem, hogy a legtöbb nehézségből ki lehet hozni valami jó dolgot.
De ehhez Te is kellesz.
Kell, hogy legyen benned nyitottság, megújulási képesség, változtatni akarás. A Mentor Klubban összegyűjtve megtalálod azokat a módszereket, tréningeket, szakembereket, melyek segítségével Te is fejlesztheted az önismereted, az önbecsülésed, a kommunikációdat, a soft skilljeidet, ezáltal kihozhatod magadból és a karrieredből a legjobbat.
Kezdj bele a tanulásba még ma! Várunk szeretettel az ingyenes Önbecsülés előadásunkon! Iratkozz fel itt az élő webinárra! ››
