Amikor a támogatás inkább visszahúz, mint előrevisz
Nem titok, hogy a legelső munkahelyemre úgy keveredtem el egyetemistaként, hogy a nagybátyám ott dolgozott és hívott. Így utólag azt mondom, végülis nem volt ez egy félresikerült indulás: sokat tanultam, hasznomat is vették a cégnél, de ha nagyon őszinte akarok lenni, inkább megnehezítette a későbbi karrieremet, hogy nem én döntöttem el null-nullnál, mit is akarok.
Rengeteg családnál látom ugyanazt a működést: anya, apa, nagyszülők, nagybácsi, nagynéni mindenki azon dolgozik és mozgósítja a kapcsolatait, hogy segítsen valahogy a gyereknek pályára állni, a karrierjét beindítani.
Múlt héten járt nálam például tanácsadáson egy 50 év körüli hölgy. Átbeszéltük az önéletrajzát, majd a konzultáció végén elárulta, hogy ő tulajdonképpen azért van itt, mert a lányának akar segíteni. Tavaly végzett a lány a Corvinuson, és hiába szerzett neki pikkpakk állást az egyik állami hivatalban, a lány rettentő boldogtalan, utálja, amit csinál, anyuka pedig szeretné támogatni, hogy továbblépjen. Már mindenhol mozgósította a networkjét, de a lánya nem hajlandó több protekciót elfogadni tőle, külföldre akar költözni, vagyis inkább elmenekülni még az országból is…
Kedves szülők! Nem kell a gyereket állandóan megmenteni!
Legyünk egymással őszinték! Miért kell egy Corvinuson végzett, tehetséges, okos lánynak egy sóhivatalban elhelyezkedni?
Miért nem bízunk a saját gyerekeink boldogulásában?
Miért akarjuk állandóan megóvni őket mindentől?
Hadd legyenek meg a saját döntéseik, kudarcaik, megdolgozásaik az életükben és a karrierjükben! Mondom ezt úgy, hogy szülőként én is tudom, mindez mennyire nehéz!
De közben 15 éve vagyok karrier-tanácsadó, és látom azt a másik oldalon, hogy mennyire romboló tud lenni a segítő szándék. Szinte beidegződés lett sok embernél, hogy a gyereket tűzön-vízen át támogatni kell: ha tudok, lakást kell neki venni, ha van kapcsolatom, munkát kell neki szerezni…
Egy kezemen meg tudom számolni, mikor sült el hosszú távon jól, ha valakit úgy juttatnak be egy állásba és mindent tálcán tesznek oda neki.
A gyerek egy másik ember!
Minél előbb elfogadod ezt, annál többet segítesz neki. Ne szabotáld a fejlődését!
Jól gondold át, mit vársz tőle, milyen iskolák felé irányítod, a saját meg nem valósított vagy megvalósított karrier álmaidból, mennyit teszel rá!
Hidd el, hogy tud boldogulni a mamahotelen kívül is!
Bízz benne, hogy képes önállóan is felelősséget vállalni!
Engedd meg neki, hogy a kudarcot és a visszautasítást egyedül is fel tudja dolgozni!
Ne akard szülőként állandóan te megmondani a tutit!
Ne így segíts!
Az ismerősök útján szerzett állások buktatóiról már írtam korábban, fusd át ezt a cikket is, biztos, hogy téged is így-úgy érint. Tapasztalatból mondom, az olyan állás, ahová kapcsolatok útján be lehet valakit nyomatni, arról 10-ből 9-szer kiderül, hogy zsákutca, és már a szervezeti kultúra se stimmel…
Ne halat adj, tanítsd meg halászni!
Nemrég volt nálam a konzultáción egy 28 éves fiatal srác, természetesen az édesanyja unszolására jött el hozzám. A szüleivel él, még életében egy percet a szakmájában nem dolgozott, és ötletes sincs, hogy milyen irányba kezdje el építeni a karrierjét. Az önéletrajzát mindig az anyukája írta, de az összes iskoláját is a szülők nézték ki neki. Amikor rákérdeztem a tanácsadás végén, hogy és “Attila, melyik Gerilla Önéletrajzmintákat küldjem el neked?” A srác csak nézett rám kétségbeesve, hogy hát ez most nagyon hirtelen jött kérdés, meg kéne beszélnie az édesanyjával…
Nyílván Attila sem egy hónap alatt lett ilyen bizonytalan és döntésképtelen.
A szülői segítő szándék az, ami lenevelte az önállóságról és a létező legnagyobb akadályt gördíti most elé.
Nem az a baj, hogy elirányította az édesanyja hozzám, vagy megmutatta neki a Mentor Klubot. A baj az, hogy mindez úgy történik, hogy nem Attila dönt róla. Nem ő keresi a megoldást, nem ő néz utána a lehetőségeknek, nem ad be pályázatokat, hanem az édesanyja egyengeti a sorsát.
Megvenni egy önéletrajzírást segítő könyvet vagy megírni a másik ember önéletrajzát nem ugyanaz a műfaj, ugye egyetértünk?
A legtöbb, amit szülőként a gyerekedért tehetsz:
- Ha támogatod a háttérből: lehetőleg tanácsokkal, lehetőségek mutatásával, és csak ha kéri.
- Ha építed az önbizalmát: ha hibázik, Te akkor is hiszel benne.
- Ha jó példát mutatsz: Te magad is tanulsz, nem hagyod el és nem írod le magad, akkor sem, ha épp nem mennek túl jól a dolgok a karrieredben és az életedben.
De könyörgöm, az utolsó utáni lehetőség legyen az, hogy Te szerzel állást neki!
A fiataloknak áll a pálya az álláspiacon
Nem akarok senkivel igazságtalan lenni! Tudom, hogy nem könnyű manapság a pályakezdőknek sem elindulni. Ismerem a fizetéseket, tisztában vagyok a lakásárakkal és az összes nehézséggel.
Szülőként rettenetesen nehéz végignézni, hogy a gyerekednek hónapok óta nincs munkája, vagy nem szereti, amit csinál. Ráadásul Te már sokkal jobban látod, hogyan működik a világ, és valószínűleg jobban is tudsz mérlegelni, mi a jó és rossz döntés, de muszáj bedobni a gyeplőt és bízni a gyerekben!
Szeretnélek megnyugtatni Téged is és minden szülőt: A munkaerőpiac továbbra is preferálja a fiatalokat. A pályakezdő és fiatal álláskeresők viszonylag könnyen el tudnak helyezkedni, mert egyre kevesebb a fiatal a munkaerőpiacon.
Ha egy 30-35 év alatti szakember (akár diploma nélkül is) veszi a fáradságot, és elkezd komolyan pályázni, beleteszi az energiát az álláskeresésbe, akkor rekordgyorsasággal fog találni állást, jó fizetéssel, ráadásul olyat, ami neki való, és amiből később továbbléphet! Ha valami miatt nehezebb az elhelyezkedés, az csak azért van, mert nincs meg a kellő önbizalom és az önállóság: a szülők intézték az életét eddig is! Ezen érdemes mielőbb változtatni!
És végül a legjobb szándékkal üzenem minden fiatalnak:
Kedves fiatalok! Álljatok a sarkatokra!
Tanulj meg önéletrajzot írni, tanulj meg állást keresni, vedd a kezedbe a karriered, és ne a szüleid bábáskodására bízd a jövőt!
Akár tanultál eddig, akár nincs diplomád, kezdj el mikroképzésekkel speciális, friss tudást szerezni, amit értékelnek a cégek. Ismerd meg az álláspiacot, csinálj egy reális pályaorientációt, és pillanatok alatt be fog indulni a karriered, ezt megígérhetem!
Ne a szüleidnek akarj megfelelni, hanem magadért csináld!
