állásinterjú

Eleged van abból, hogy az állásinterjún sokszor nem a tapasztalatod számít elsőként, hanem az, milyen benyomást keltesz? A HR-esek a fotót nézik, a vezetők pedig láthatóan már az első két percben eldöntik, hogy „kell-e nekik” az ember? Hiába vagy jó szakember, ha valakinek nem vagy szimpatikus, akkor vége is az egésznek? Rengeteg ügyfelemtől hallom ugyanezt.
Sőt, a legtöbben ezt tartják a munkaerőpiac „legnagyobb igazságtalanságának”. De hadd tegyek fel neked egy nagyon egyszerű kérdést…

Hónapok óta pályázol, és azt érzed, hogy semmi nem sikerül? Lehet, hogy nem az önéletrajzod rossz, nem a tapasztalatod kevés, nem a végzettség hiányzik, hanem egy apró, láthatatlan viselkedés az interjún, ami mindent lenulláz — még akkor is, ha amúgy pont te lennél a legjobb választás.

Az állásinterjú az egyik legrázósabb része a kiválasztásnak. Szemtől szemben a leendő munkáltatóval, akitől csak úgy záporoznak a kérdések. Hogyan add el magad úgy, hogy közben önmagad maradj? Hogyan hozd a jobbik formád, de közben ne is kamuzz, és ne játszd meg magad? Elismerem, ez nem egyszerű feladat. Pláne akkor, ha a barátságosabb témák után egyszer csak előkerülnek az igazán provokatív kérdések…