Van néhány gyakori kérdés, amit karrier-tanácsadóként az álláskeresőktől kapok. Ezek közül az egyik a sűrű váltás esete. Ha volt néhány balul sikerült váltásod, 1-2 éves vagy még rövidebb munkaviszonyok, máris jön a dilemma, hogy hogyan írd bele az önéletrajzodba? Mit vallj be az állásinterjún? Mi a teendő, hogy megbízható szakember benyomását keltsd, és ne tartsanak job hoppernek?
Elutasítást kapni sose jó. A sokadik sikertelen pályázat után az embernek még az életkedve is elmegy, nem igaz? Pedig az álláskeresésnél a „nem” az egyik legfontosabb erőforrásod lehet.
Az ördög mindig a részletekben rejlik. Hogy ez mennyire így van az álláskeresésnél is, arra mi sem jobb bizonyíték, mint alábbi ügyfelem esete…
Eleged van abból, hogy az állásinterjún sokszor nem a tapasztalatod számít elsőként, hanem az, milyen benyomást keltesz? A HR-esek a fotót nézik, a vezetők pedig láthatóan már az első két percben eldöntik, hogy „kell-e nekik” az ember? Hiába vagy jó szakember, ha valakinek nem vagy szimpatikus, akkor vége is az egésznek? Rengeteg ügyfelemtől hallom ugyanezt. Sőt, a legtöbben ezt tartják a munkaerőpiac „legnagyobb igazságtalanságának”. De hadd tegyek fel neked egy nagyon egyszerű kérdést…
Hónapok óta pályázol, és azt érzed, hogy semmi nem sikerül? Lehet, hogy nem az önéletrajzod rossz, nem a tapasztalatod kevés, nem a végzettség hiányzik, hanem egy apró, láthatatlan viselkedés az interjún, ami mindent lenulláz — még akkor is, ha amúgy pont te lennél a legjobb választás.
Van, aki adatokat sorol, és van, aki történetet mesél. A különbség? Az utóbbiakra emlékszünk. Akár egy előadáson, akár egy állásinterjún, akár a karrieredről van szó: mindig az dönt, hogyan meséled el a saját sztoridat.
Vannak olyan ügyfeleim, akik minden évben megtesztelik az álláspiacot. Akkor is, ha egyébként nem akarnak váltani, végigcsinálnak 5-6 kiválasztást, hogy lássák, mi a helyzet a szakterületükön fizetésben, a cégek elvárásaiban. Adódik a kérdés: hogyan lehet ezt színészkedés nélkül, csillogó szemmel végigcsinálni?
Az állásinterjú az egyik legrázósabb része a kiválasztásnak. Szemtől szemben a leendő munkáltatóval, akitől csak úgy záporoznak a kérdések. Hogyan add el magad úgy, hogy közben önmagad maradj? Hogyan hozd a jobbik formád, de közben ne is kamuzz, és ne játszd meg magad? Elismerem, ez nem egyszerű feladat. Pláne akkor, ha a barátságosabb témák után egyszer csak előkerülnek az igazán provokatív kérdések…