Aki azt mondja, hogy a pénz nem fontos, az hazudik. Ne legyünk álszentek, igenis fontos, hogy mennyit viszel haza hó végén, DE az legalább annyira fontos, hogy jól is érezd magad a munkában, passzoljon a személyiségedhez, és hosszú távon is értelmet találj benne. Ez bizony sokszor nehéz döntések elé állíthat a karrieredben. Íme egy tanulságos eset, amiből Te is erőt meríthetsz!
Sok álláskereső ott követi el a hibát, hogy arra vár, egyszer csak jön az ihlet, hogy mit tanuljon, merre vigye tovább a karrierjét. Az ihlet azonban ritkán érkezik magától.
Minden pályaorientációs tréningen és személyes tanácsadáson megcsinálunk egy rövid tesztet az ügyfeleimmel. Egyszerű, mégis kulcsfontosságú – különösen akkor, ha nemcsak jól akarsz keresni, hanem valóban elégedett is szeretnél lenni a munkáddal.
Rendszeresen látom ismerőseimnél, hogy már rég kifelé áll a szénájuk egy munkahelyről: unják, amit csinálnak, esetleg a cégnek nem megy túl jól, vagy a főnökkel van konfliktusuk, de nem lépnek, inkább arra várnak, hogy küldjék el őket. Talán Te is hasonló cipőben jársz? 10+ év munkaviszony után az álláskeresés helyett inkább a végkielégítésre vársz? Megmutatom, mi a nagy csapda ebben a helyzetben!
Először csak apró jelek vannak: már nem szereted annyira a munkád, egyre több a stressz, a főnököd mintha kevésbé értékelné a teljesítményed. Észreveszed, hogy kimaradsz a fontos projektekből, nem fejlődsz, a fizetésemelés is évek óta elmarad. Aztán jön egy pont, amikor egyik napról a másikra megváltozik az élet, és te rádöbbensz, hogy nem készültél fel erre a helyzetre. Pedig a jelek ott voltak végig. A kérdés csak az: észreveszed őket időben, vagy megvárod, amíg túl késő?
USA-ban élő ismerőseim szokták mosolyogva mesélni, hogy akármilyen állásra jelentkeztek eddig az Államokban, még soha senki kért tőlük diplomát, se semmiféle szakmai végzettséget igazoló papírt. Ha megvan a gyakorlat és a kellő magabiztosság, másnap már lehet is kezdeni, és nem konyhai kisegítő állásokban, hanem a jól fizető, felhőkarcolós, irodai pozíciókban is. Ettől a bizalomtól, és a full optimista szemlélettől talán még messze járunk, de könyörgöm, legalább az álláskeresésben kezdjünk már el a hiányaink helyett az erősségeinkre fókuszálni!
„Valaki mondja meg, merre tovább a karrieremben! Csak egyet tudok: nem akarok napi 8-10 órát a gép előtt görnyedni!” – Ismerős érzés? Nem vagy egyedül! Sokan érzik úgy, hogy menekülnének a tech világ elől. Mi a gond ezzel a hozzáállással? Elég csak ellátogatni egy patikába, és te is érteni fogod!
Ha azt mondom többmilliós fizetés, céges autó, izgalmas feladatok, irigylésre méltó karrier, akkor fogadjunk, hogy az első, ami eszedbe jut, az minimum egy nagyvállalati menedzseri állás. Ha nem 2025-öt írnánk, akkor azt mondanám, tökéletesen igazad van. Az idők azonban változnak.
Váltáson gondolkodó szakemberektől szoktam hallani első számú kérdésként: Milyen végzettség kell ehhez vagy ahhoz az álláshoz? Miért gondolja mindenki, hogy diploma, papír, pecsét nélkül nem lehet elindulni egy új területen?!?
Dolgozz szabadon, ott és akkor, amikor szeretnél! Legyél a saját magad főnöke! – Olyan jól hangzik, nem igaz? A szabadúszó lét azonban nem való mindenkinek, sőt, ha engem kérdezel, néhány éve még jó eséllyel azt mondom, hogy gondold meg jól, mert nem biztos, hogy megéri! Mára azonban lett a szabadúszásnak egy olyan új formája, ami szerintem a 21. század egyik nagy lehetősége, és amit bátran ajánlok neked is, mert tudom, hogy nem szabadon vergődés lesz a vége.