Hallottál már a digitális feudalizmus, digitális jobbágy, digitális nomád kifejezésekről? Ha esetleg nem, azt bizonyára te is észrevetted, hogy az elmúlt 10-15 évben egy komoly digitális térfoglalás zajlik a világban. Cégek versengenek az internet egy-egy darabkájáért és benne a felhasználókért, pont úgy, mint annak idején a földesurak a birtokokért. Mit jelent ez ránk nézve munka …
Mit tippelsz, 100 álláskeresőből ma Magyarországon hány ember helyezkedik el ismerősök útján? A helyes válasz 45-50! Az állások közel felét tehát kapcsolatok révén töltik be a cégek, ami akár jól is hangozhat, nem igaz? Én mégis azt mondom, ha ismerős hív egy állásba, STOP! Azonnal kapcsoljon be nálad a piros lámpa, és gondold meg háromszor, hogy mit lépsz! Máris elmagyarázom, hogy miért!
A legtöbb ember jól fizető állásról, felfelé ívelő karrierről, biztonságról, elismerésről ábrándozik, mégis mikor a konkrét lehetőségekre terelődik a szó egy tanácsadáson, csak úgy sorakoznak a “nem-ek” és az apróbetűs kiegészítések. Az egyik leggyakoribb mondat mostanában, amit hallok így hangzik: Egyet leszögezek az elején, az IT nem nekem való!
Szeretek minél több pozitív példát bemutatni a cikkeimben, és szerencsére akad is sikersztori bőven. Rendszeresen kapok köszönőlevelet ügyfelektől, sőt, a legváratlanabb helyeken lépnek oda hozzám emberek, hogy “Te vagy a Baráth András?! El se tudod képzelni, mennyit segítettél nekem a módszereiddel! Nekem is Gerillás önéletrajzzal sikerült elhelyezkednem.” 🙂 Ám az élet nem csak a dicséretekből áll! Bizony én is belefutok időnként kritikába, vannak küzdelmes konzultációk, dacos szakemberek, amikor úgy érzem, itt valami nagyon félrement, és nem az van az emberek fejében a munkámról, mint amit szerettem volna átadni. Úgy érzem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, és eloszlatni néhány tévhitet a karrier-tanácsadással kapcsolatban.
“Biztosan jók a módszereid, és más fel tud velük készülni az álláskeresésre, de az én helyzetem más.” – Ha annyi tábla csokim lenne ahányszor ezt a mondatot hallottam álláskeresőktől, akkor már édességboltot nyithatnék. 🙂 A viccet félretéve, szerinted miért gondolja a legtöbb ember, hogy az ő helyzete speciális?
“Engedd el a negatív gondolatokat, és be fogod vonzani a jó állásokat! Bízz magadban, és téged fognak felvenni! Bárkiből lehet bármi! Az életkor csak egy szám a papíron! Higgy magadban, hisz olyan ügyes vagy!” – Bár ilyen egyszerűen menne ez az álláskeresésben is, nem igaz? Mi az, amit a motivációs guruk mindig elfelejtenek hozzátenni?
Mindenki tudja legbelül, hogy motiváció nélkül nem lehet dolgozni, nem lehet élni. Mégis sokan ezt csináljuk, nem igaz? Döbbenetes adat, de tudod mi a válasza a legtöbb embernek arra a kérdésre, hogy 0 és 100 között mennyire motivált a munkájában? 55-60%! Csak úgy elpöfögünk energiaszintben minden nap, és ez az átlag motivációs szint nem csak magyar, de világviszonylatban is. Miért nem hatnak ránk tartósan a nagy motivációs beszédek? Miért nem működnek a céges motivációs tréningek? Görgess tovább, és megtudod a választ!
Képzeld el, hogy meglátsz egy álláshirdetést álmaid állásával. Tudod, hogy alkalmas vagy a pozícióra, pont neked való a cég is, a munka is, régóta keresel ilyet. Igen ám, de hiányzik egy-két készség, tudás, amit a kiírásban a jelentkezőktől várnak. Mit csinálsz? Félre dobod szomorúan, vagy felvértezed magad? Ebben a cikkben két valós sztorin keresztül szeretném megmutatni neked, hogy milyen óriási a különbség, ha pozitív, vagy ha negatív beállítódással állsz neki az álláskeresésnek.
Sokat halljuk manapság, hogy tudás-forradalom, élethosszig tartó tanulás, és mennyire fontos az, hogy folyamatosan képezzük magunkat. Ehhez képest mit látunk? Még egy többdiplomás ember számára is “luxus” és nyűg a tanulás. Az emberek tanulási hajlandósága (az elképesztő lehetőségeik ellenére) nem nőtt fel. Figyelem! Őszinteségi percek következnek!
Kár lenne tagadni, hogy a fiatalok helyzeti előnyben vannak az állásszerzésnél. Egyre több cégnél látható, hogy nem a 45-50 pluszosok vannak már vezető pozíciókban, hanem a 30-35 évesek. A fiatal vezetők persze törekednek maguk körül a fiatalos csapatokra, mi is gyakorta tapasztaljuk, hogy több szakterületen létezik egy kimondatlan felső korhatár. Mi ennek az oka? És mit lehet tenni ellene? Görgess tovább a cikkre!