“Biztosan jók a módszereid, és más fel tud velük készülni az álláskeresésre, de az én helyzetem más.” – Ha annyi tábla csokim lenne ahányszor ezt a mondatot hallottam álláskeresőktől, akkor már édességboltot nyithatnék. 🙂 A viccet félretéve, szerinted miért gondolja a legtöbb ember, hogy az ő helyzete speciális?
“Engedd el a negatív gondolatokat, és be fogod vonzani a jó állásokat! Bízz magadban, és téged fognak felvenni! Bárkiből lehet bármi! Az életkor csak egy szám a papíron! Higgy magadban, hisz olyan ügyes vagy!” – Bár ilyen egyszerűen menne ez az álláskeresésben is, nem igaz? Mi az, amit a motivációs guruk mindig elfelejtenek hozzátenni?
Mindenki tudja legbelül, hogy motiváció nélkül nem lehet dolgozni, nem lehet élni. Mégis sokan ezt csináljuk, nem igaz? Döbbenetes adat, de tudod mi a válasza a legtöbb embernek arra a kérdésre, hogy 0 és 100 között mennyire motivált a munkájában? 55-60%! Csak úgy elpöfögünk energiaszintben minden nap, és ez az átlag motivációs szint nem csak magyar, de világviszonylatban is. Miért nem hatnak ránk tartósan a nagy motivációs beszédek? Miért nem működnek a céges motivációs tréningek? Görgess tovább, és megtudod a választ!
Képzeld el, hogy meglátsz egy álláshirdetést álmaid állásával. Tudod, hogy alkalmas vagy a pozícióra, pont neked való a cég is, a munka is, régóta keresel ilyet. Igen ám, de hiányzik egy-két készség, tudás, amit a kiírásban a jelentkezőktől várnak. Mit csinálsz? Félre dobod szomorúan, vagy felvértezed magad? Ebben a cikkben két valós sztorin keresztül szeretném megmutatni neked, hogy milyen óriási a különbség, ha pozitív, vagy ha negatív beállítódással állsz neki az álláskeresésnek.
Sokat halljuk manapság, hogy tudás-forradalom, élethosszig tartó tanulás, és mennyire fontos az, hogy folyamatosan képezzük magunkat. Ehhez képest mit látunk? Még egy többdiplomás ember számára is “luxus” és nyűg a tanulás. Az emberek tanulási hajlandósága (az elképesztő lehetőségeik ellenére) nem nőtt fel. Figyelem! Őszinteségi percek következnek!
Kár lenne tagadni, hogy a fiatalok helyzeti előnyben vannak az állásszerzésnél. Egyre több cégnél látható, hogy nem a 45-50 pluszosok vannak már vezető pozíciókban, hanem a 30-35 évesek. A fiatal vezetők persze törekednek maguk körül a fiatalos csapatokra, mi is gyakorta tapasztaljuk, hogy több szakterületen létezik egy kimondatlan felső korhatár. Mi ennek az oka? És mit lehet tenni ellene? Görgess tovább a cikkre!
Mi kell a boldogsághoz? Alapvetően öt dolog: Családi kapcsolatok, Egészség, Munka, Barátok, Megfelelő anyagi helyzet. A bökkenő ott kezdődik, hogy sajnos, nagyon ritkán adódik olyan, hogy mindig, minden terület 100%-ig klappoljon.
A saját életemben már többször átéltem, és ma már szinte számítok rá, hogy ha valami nem jön össze elsőre, akkor másodikra, esetleg harmadikra valami sokkal jobb fog kisülni belőle, mint amit eredetileg egyáltalán el tudtam képzelni. Példa erre többek között a házasságom, vagy az irodavásárlási ügyünk, és jó példa rá ennek a Kárpátaljáról menekült ötgyermekes családnak a története is, görgess tovább, elmesélem!
Az, hogy jól érzed-e magad egy állásban, nagyban függ attól, hogy mennyire találod meg a közös hangot a körülötted lévő emberekkel. Teljesen mindegy, hogy mennyire jó a fizetésed, milyen izgalmas a munkád, és mennyire kötnek le a feladatok, egy idő után az egész nem fog érni semmit, ha napi 8-9 órát fogcsikorgatva kell a kollégáid mellett kibírnod. Mit tudsz tenni a jó munkahelyi légkör kialakításáért? Íme 5 tipp, ami a segítségedre lehet!
Szakmai pályafutásod során bizonyára kerültél már olyan helyzetbe, amikor megfogalmazódott benned a kérdés: Menjek vagy maradjak? Honnan tudhatod biztosan, hogy elérkezett az idő a munkahelyváltásra?