Egy igazi állásinterjú gyilkos hiba, amire nem is gondolnál
Az ördög mindig a részletekben rejlik. Hogy ez mennyire így van az álláskeresésnél is, arra mi sem jobb bizonyíték, mint alábbi ügyfelem esete…
Az ördög mindig a részletekben rejlik. Hogy ez mennyire így van az álláskeresésnél is, arra mi sem jobb bizonyíték, mint alábbi ügyfelem esete…
Te is úgy érzed, hogy tele vannak kamu hirdetésekkel az állásportálok? Ahol meg tényleg munkatársat keresnek, ott úgyis azt választják, aki a legkevesebb fizetést kéri?
Két masszív tévhit, ideje a helyére tenni őket!
Magyarország kis ország. Ezért ha csak lehet, törekedj rá, hogy legyen kulturált az elválás, amikor munkát váltasz. Mi van akkor, ha ez mégsem jön össze?
Te is észrevetted már, hogy ha kicsit ügyetlenebb, kicsit kevésbé vagy jó valamiben, vagy esetleg nem úgy sikerülnek a dolgaid, mint ahogy eltervezted, akkor sokkal megértőbbek veled az emberek? Akkor is megítélnek, de maximum csak konstatálják, hogy “Jó, hát ez nem a te erősséged. Nem baj, másnak is vannak hibái.” Viszont ha elkezdesz tényleg jó lenni valamiben, na, akkor viszont jön a kritika áradat…
Tényleg szeretnél váltani? Szeretnél jobb fizetést, jobb munkát vagy csak elhiteted magaddal, hogy teszel érte? Sajnálom, de ez a csúf igazság: A legtöbb ember valójában nem eltökélt álláskereső — csak reménykedő.
Te is úgy érzed, mintha rád zárult volna néhány ajtó a munkaerőpiacon? Egyik ügyfelem a következő mondattal nyitott a személyes tanácsadáson: „mielőtt elmegyek birkapásztornak, tudni akarom, hogy 50 évesen is van-e még élet.” Több hónapja fejleszti magát adatelemzés képzésekkel a Mentor Klubban, de az egyik ismerőse most elkeserítette, mert szerinte 35 év felett úgysem veszik már fel Üzleti Intelligencia területre. Jönnek a fiatalok, őket akarják a cégek. Olcsóbbak, ügyesebbek, alakíthatóbbak – és a munkáltatók most megtehetik, hogy válogassanak. Vajon valóban így van? Az álláspiac tényleg ennyire az életkor alapján szelektál mostanság? Van egy rossz és egy jó hírem is ezzel kapcsolatban.
Egy felsővezető mondta nekem nemrég: „Most, hogy megszűnt az állásom, olyan mintha kihúzták volna alólam a talajt.” Ismerős érzés neked is? Nekem is megvan, de vajon mi áll mögötte? És miért vedd nagyon komolyan a karrieredben?
Van, aki adatokat sorol, és van, aki történetet mesél. A különbség? Az utóbbiakra emlékszünk. Akár egy előadáson, akár egy állásinterjún, akár a karrieredről van szó: mindig az dönt, hogyan meséled el a saját sztoridat.
Sokan azt hiszik, hogy szerények az elvárásaik, amikor csak egy stabil munkát, normális fizetést és egy nyugodt életet szeretnének. Na, de mit is jelent pontosan a „normális élet” 2025-ben?
A “ránéznél az önéletrajzomra?” kérdés mellett a másik gyakori megkeresés, amit hetente kapok ismerősöktől: “András, tudnál ajánlani valami jó álláslehetőséget?” Őszintén? Ennél rosszabb kérdést fel se lehet tenni…