Te is észrevetted már, hogy ha kicsit ügyetlenebb, kicsit kevésbé vagy jó valamiben, vagy esetleg nem úgy sikerülnek a dolgaid, mint ahogy eltervezted, akkor sokkal megértőbbek veled az emberek? Akkor is megítélnek, de maximum csak konstatálják, hogy “Jó, hát ez nem a te erősséged. Nem baj, másnak is vannak hibái.” Viszont ha elkezdesz tényleg jó lenni valamiben, na, akkor viszont jön a kritika áradat…
Tényleg szeretnél váltani? Szeretnél jobb fizetést, jobb munkát vagy csak elhiteted magaddal, hogy teszel érte? Sajnálom, de ez a csúf igazság: A legtöbb ember valójában nem eltökélt álláskereső — csak reménykedő.
Te is úgy érzed, mintha rád zárult volna néhány ajtó a munkaerőpiacon? Egyik ügyfelem a következő mondattal nyitott a személyes tanácsadáson: „mielőtt elmegyek birkapásztornak, tudni akarom, hogy 50 évesen is van-e még élet.” Több hónapja fejleszti magát adatelemzés képzésekkel a Mentor Klubban, de az egyik ismerőse most elkeserítette, mert szerinte 35 év felett úgysem veszik már fel Üzleti Intelligencia területre. Jönnek a fiatalok, őket akarják a cégek. Olcsóbbak, ügyesebbek, alakíthatóbbak – és a munkáltatók most megtehetik, hogy válogassanak. Vajon valóban így van? Az álláspiac tényleg ennyire az életkor alapján szelektál mostanság? Van egy rossz és egy jó hírem is ezzel kapcsolatban.
Egy felsővezető mondta nekem nemrég: „Most, hogy megszűnt az állásom, olyan mintha kihúzták volna alólam a talajt.” Ismerős érzés neked is? Nekem is megvan, de vajon mi áll mögötte? És miért vedd nagyon komolyan a karrieredben?
Van, aki adatokat sorol, és van, aki történetet mesél. A különbség? Az utóbbiakra emlékszünk. Akár egy előadáson, akár egy állásinterjún, akár a karrieredről van szó: mindig az dönt, hogyan meséled el a saját sztoridat.
Sokan azt hiszik, hogy szerények az elvárásaik, amikor csak egy stabil munkát, normális fizetést és egy nyugodt életet szeretnének. Na, de mit is jelent pontosan a „normális élet” 2025-ben?
A “ránéznél az önéletrajzomra?” kérdés mellett a másik gyakori megkeresés, amit hetente kapok ismerősöktől: “András, tudnál ajánlani valami jó álláslehetőséget?” Őszintén? Ennél rosszabb kérdést fel se lehet tenni…
Fogyni akarsz? Egyesek szerint ez egyszerű: egyél kevesebbet és mozogj többet. Sikeres akarsz lenni a karrieredben? Ugyanilyen “egyszerű” a képlet: specializálódj, és válj nélkülözhetetlen szakemberré! Csakhogy… a recept könnyűnek hangzik, mégis a megvalósításban elbukik a legtöbb ember, vajon miért? Mit jelent valójában specializálódni? Hogyan érd el, hogy a cégednél vagy a szakmádban rád mondják: „Ő kell nekünk, nélküle nem megy!”?
Van egy szófordulat, amit mostanában sokszor kihallok a beszélgetésekből. Eddig is előszeretettel használták a tévében, rádióban riporterek, politikusok, és sajnos most már álláskeresőktől is egyre gyakrabban hallom. Bevallom őszintén, nem szeretem ezt a mondatot, borzasztó veszélyesnek tartom. Azt is elmondom, hogy miért.
Azt mondják, hogy amit el tudsz képzelni, azt képes vagy meg is valósítani. De a karrierben ez fordítva még inkább igaz: amit magad elé képzelsz, az hatással van arra, ahogyan cselekszel…