Van egy furcsa jelenség, amiről kevesebbet beszélünk, pedig az elmúlt években rengeteg embert érint.
Nem az önéletrajzról van szó, nem a szakmai tudásról. Nem is arról, hogy hány diplomád vagy nyelvvizsgád van, hanem valami sokkal hétköznapibb dologról: arról, hogy mennyire vagy kapcsolatban a világgal.
Az állásinterjún is kiszúrják
Nemrég járt nálam egy 55 éves hölgy. Nagyon jó megjelenésű, fiatalos, ha azt mondja nekem, hogy 42 éves, gondolkodás nélkül elhiszem.
Korábban már járt nálam tanácsadáson, akkor segítettem neki elhelyezkedni. Rövid ideig dolgozott is, majd jött a Covid, később pedig az édesanyját ápolta, ezért hosszabb időre kiesett a munka világából. Az elmúlt 5-6 évben gyakorlatilag nem dolgozott, most szeretne újra visszatérni az álláspiacra.
Az önéletrajza rendben van. Mivel Gerilla önéletrajza van, rendszeresen behívják állásinterjúkra.
A gond nem itt van.
A probléma az, hogy végül soha nem őt választják. Vajon miért?
Talán az interjútechnikával van probléma? Kétlem.
Több tréningen is részt vett, pontosan tudja, hogyan kell felkészülni egy interjúra.
A beszélgetéseink során azonban feltűnt valami: a nehezebb, kellemetlenebb kérdéseket túlságosan személyesnek veszi.
Amikor rákérdeznek a hosszabb kihagyására, vagy arra, miért pont ő lenne a megfelelő választás, egy idő után védekezővé válik. Az interjú pedig lassan átfordul egy feszült, kellemetlen helyzetbe.
Pedig a legtöbb esetben az interjúztató nem támadni akar. Egyszerűen csak szeretné megismerni azt az embert, akit felvesz. És itt jön a lényeg, ami ügyfelemről rettenetesen süt: az elmúlt évek alatt teljesen bezárkózott.
Nyílván a sok éves kihagyás picit gyanakvóbbá, zártabbá teheti az embert, de ami ügyfelemről messziről lerí: hogy elvágta magát a világtól. És sajnos ez egyáltalán nem egyedi eset…
Emberek, nyissunk ki!
A Covid óta nagyon sok szakembernél látom ugyanezt: Kevesebb találkozó. Kevesebb kapcsolat. Kevesebb közösségi élmény.
Itt Magyarországon egyébként is jellemző a begubózás. Bizalmatlanabbak vagyunk, nehezebben nyitunk. Nem beszélve arról, hogy a puszta létfenntartásért is sokkal keményebben meg kell dolgoznunk, mint egy sikeresebb országban…
Nincs se erő, se kedv, se pénz a kapcsolatok ápolására, és ezen sajnos a Covid sokat rontott. Nagyon sokan leépítették a maradék szociális kapcsolataikat is. Munka, család és slussz-passz. És ez nagyon nem jó így!
A bezártságnak ára van. Nemcsak a magánéletedben, de a karrieredben is.
A kapcsolataid a karriered részei!
Ha te is azt veszed észre magadon, hogy egyre kevesebb helyre jársz el, ritkábban keresed a barátaidat, vagy lassan elkopnak mellőled az emberek, akkor érdemes erre tudatosan figyelni.
Nem azért, mert „kötelező társasági életet élni”, vagy “Magyarországon csak kapcsolatok útján lehet elhelyezkedni.”
Azért kell kimozdulni, mert az emberi kapcsolatok formálják az önbizalmadat, a kommunikációdat, a kiváncsiságodat és azt is, hogyan kapcsolódsz másokhoz.
Az álláskereséshez pedig pontosan erre van szükség.
Nyitottságra.
Kíváncsiságra
Kapcsolódásra.
Ezért nagyon fontos, hogy keress magadnak valamilyen sportklubot! Kezdj bele egy hobbiba, járj el eseményekre, rendezvényekre.
Legyél nyitott az emberekre!
Igenis hívd fel a barátaidat!
Ne mondj nemet soha, ha hívnak!
Ez nem időpazarlás. Ez önvédelem.
A megfosztottság-elv
Egy osztrák származású brit szociológus, Marie Jahoda nevéhez fűződik az ún. megfosztottság-elv, ami pontosan ezt igazolja.
Jahoda azt bizonyította, hogy ahhoz, hogy az ember kiegyensúlyozott életet tudjon élni, és jól érezze magát 5 dolog szükséges az életben:
1) Strukturált időbeosztás
2) Társas kapcsolatok
3) Közös célok
4) Pozíció és státusz
5) Értelmes elfoglaltság
A rendszeres munka ezeket szinte automatikusan biztosítja. Ha azonban valaki hosszabb időre kiesik a munka világából vagy elszigetelődik, ezek közül több is eltűnhet. És ilyenkor könnyű belekerülni egy negatív körbe: kevesebb kapcsolat → kevesebb önbizalom → még több bezárkózás, és idővel óhatatlanul megjelenik az ún. megfosztottság érzés.
A jó hír az, hogy az álláskeresés tanulható, de kell a nyitottság is
Ha stratégiában és felkészülten csinálod az álláskeresést, neked való, jól fizető állást fogsz tudni találni néhány hét alatt. DE! ehhez első lépésként az kell, hogy ne zárkózz be!
Ne fordulj magadba, hanem tudatosan keresd, és építsd a kapcsolataidat. Például hívd végig azokat a barátaidat és ismerőseidet, akikkel az elmúlt időszakban nem volt időd találkozni.
Írj egy listát, hogy kikkel szeretnéd feleleveníteni a kapcsolatot:
– Volt iskolatársak
– kollégiumi szobatársak
– sporttársak
– szakkörökön, klubokban, hobbi tevékenység közben, tanfolyamokon és Továbbképzéseken megismert emberek
– szakmai fórumokon, előadásokon szerzett ismerősök
– volt kollégák, főnökök, beosztottak
– akikkel együtt buliztál vagy nyaraltáévalamikor, akik meghívtak magukhoz, vagy akiket te láttál vendégül korábban
– ismerős szülők a gyerekeid óvodájából, iskolájából
– volt szomszédok…
Készíts tervet, hogy kit mikor fogsz felhívni, és keress minél több olyan elfoglaltságot, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg.
Azt keresd, ami tölt!
Még egy fontos dolog: lehetőleg olyan barátokkal és ismerősökkel találkozz, akik pozitív életszemléletükkel segíteni tudnak abban, hogy minél jobban aktivizáld erőforrásaidat, és új lendülettel állj neki az álláskeresésnek.
Ha olyan ismerőssel találkozol, aki maga is munkanélküli, vagy picit borúsabban áll épp az élethez, akkor nagyon vigyázz arra, nehogy a baráti beszélgetés átcsapjon kölcsönös panaszkodásba és sóhajtozásba.
A közös panaszkodás a hasonló élethelyzetben lévő emberek beszélgetéseire ugyanis nagyon jellemző. Nem azt mondom, hogy ne legyetek empatikusak egymás iránt, de a kölcsönös panaszkodástól, a gazdasági helyzet közös siratásától még senkinek nem lett állása. Ilyenkor az történik, hogy kölcsönösen lehúzzátok egymást. Neked viszont pontosan ennek az ellenkezőjére van szükséged.
Nem könnyű mindig derűsen nézni az életet – pláne ha hosszú ideje csak a visszautasítást kapod az álláskeresésben, de hidd el, ha a társas kapcsolataidat sikerül visszahoznod valahogy az életedbe, akkor máris pozitív érzelmi állapotba kerülsz, és könnyebben megbirkózol az élet bármely területén jelentkező nehézségekkel! Ha emellé megtanulod a Gerilla módszertant is és aszerint pályázol, hamarosan egészen biztosan újra állásban leszel, és számodra is véget fognak érni az elkeseredés napjai.
Hajrá, sok sikert kívánok Neked ehhez!
Ingyenes segítségem az első lépésekhez:
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan készíts olyan önéletrajzot, amellyel nagyobb eséllyel jutsz el az interjúkig, gyere és csatlakozz a következő ingyenes, online önéletrajzíró workshopomhoz. Az előadáson megmutatom, milyen hibák miatt kerülhet a kukába az önéletrajzod, hogyan épül fel egy modern, állásvonzó CV, és mitől lesz olyan a pályázatod, amire a cégek felfigyelnek. Gyere, írjuk meg közösen az állásszerző CV-det! Iratkozz fel az ingyenes előadásra itt! ››
