„Nem tudsz egy jó állást?”
A “ránéznél az önéletrajzomra?” kérdés mellett a másik gyakori megkeresés, amit hetente kapok ismerősöktől: “András, tudnál ajánlani valami jó álláslehetőséget?” Őszintén? Ennél rosszabb kérdést fel se lehet tenni…
állás
Mi a gond az értékesítői állásokkal?
Karrier-tanácsadásokon szokták visszajelezni ügyfeleim, hogy mennyire lelkes-optimista fickó vagyok. Való igaz, baromi lelkesen tudok beszélni minden olyan témáról, amiben hiszek, és látok benne lehetőséget. De ugyanilyen őszintén megmondom azt is, ha valamiben nem látok kiutat, vagy nem tudom jó szívvel ajánlani. Az értékesítői állások pontosan ilyenek…
A legrosszabb szívesség: ne így segítsd a gyereked karrierjét!
Három kamaszodó fiam van, és rengeteg szakember hátterére látok rá. Mostanában különösen is foglalkoztat a kérdés: mikor kell szülőként egy nagyot hátralépni? Elképesztően sokszor látom ugyanazt a káros mintát: a szülő jót akar, a végtelenségig próbálja egyengetni a (felnőtt) gyereke útját – megmondja, melyik egyetemre menjen, segít állást szerezni, esetleg lebeszéli váltásokról. A szándék érthető, a következmény viszont karriergyilkos.
Álláskeresői hiány-betegség
USA-ban élő ismerőseim szokták mosolyogva mesélni, hogy akármilyen állásra jelentkeztek eddig az Államokban, még soha senki kért tőlük diplomát, se semmiféle szakmai végzettséget igazoló papírt. Ha megvan a gyakorlat és a kellő magabiztosság, másnap már lehet is kezdeni, és nem konyhai kisegítő állásokban, hanem a jól fizető, felhőkarcolós, irodai pozíciókban is. Ettől a bizalomtól, és a full optimista szemlélettől talán még messze járunk, de könyörgöm, legalább az álláskeresésben kezdjünk már el a hiányaink helyett az erősségeinkre fókuszálni!
Engem is kirúgtak…
Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok egy pesszimista alkat, sőt! Ennek ellenére azt mondom: a biztonság csak egy illúzió. Ezt látom nap, mint nap álláskereső ügyfeleimen, és ezt éltem át én magam is, amikor kirúgtak… “Ne vedd magadra, ez nem személyes!” Volt egy olyan nyaram, amikor ezt a mondatot pár hét leforgása alatt …
A Covid forradalma: távmunka külföldre
A koronavírus alaposan átformálta a világunkat és komoly változásokat hozott a munkaerőpiacon is. Felgyorsult a digitalizáció, elterjedt a home office, és bizonyos szempontból megnyíltak a határok a külföldi munkavállalásban is. Mindezt úgy, hogy még csak el sem kell költözni! A cikk elolvasása kb. 4 perc Munka és üzlet határok nélkül A sok negatív hatás mellett …
Vigyázz az ismerősökkel!
Mit tippelsz, 100 álláskeresőből ma Magyarországon hány ember helyezkedik el ismerősök útján? A helyes válasz 45-50! Az állások közel felét tehát kapcsolatok révén töltik be a cégek, ami akár jól is hangozhat, nem igaz? Én mégis azt mondom, ha ismerős hív egy állásba, STOP! Azonnal kapcsoljon be nálad a piros lámpa, és gondold meg háromszor, hogy mit lépsz! Máris elmagyarázom, hogy miért!
Bocs, engem az IT nem érdekel!
A legtöbb ember jól fizető állásról, felfelé ívelő karrierről, biztonságról, elismerésről ábrándozik, mégis mikor a konkrét lehetőségekre terelődik a szó egy tanácsadáson, csak úgy sorakoznak a “nem-ek” és az apróbetűs kiegészítések. Az egyik leggyakoribb mondat mostanában, amit hallok így hangzik: Egyet leszögezek az elején, az IT nem nekem való!
Mi köze a thai masszázsnak a karriertervezéshez?
Szeretek minél több pozitív példát bemutatni a cikkeimben, és szerencsére akad is sikersztori bőven. Rendszeresen kapok köszönőlevelet ügyfelektől, sőt, a legváratlanabb helyeken lépnek oda hozzám emberek, hogy “Te vagy a Baráth András?! El se tudod képzelni, mennyit segítettél nekem a módszereiddel! Nekem is Gerillás önéletrajzzal sikerült elhelyezkednem.” 🙂 Ám az élet nem csak a dicséretekből áll! Bizony én is belefutok időnként kritikába, vannak küzdelmes konzultációk, dacos szakemberek, amikor úgy érzem, itt valami nagyon félrement, és nem az van az emberek fejében a munkámról, mint amit szerettem volna átadni. Úgy érzem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, és eloszlatni néhány tévhitet a karrier-tanácsadással kapcsolatban.
Csüggedt álláskeresők: Dehát az én helyzetem speciális…
“Biztosan jók a módszereid, és más fel tud velük készülni az álláskeresésre, de az én helyzetem más.” – Ha annyi tábla csokim lenne ahányszor ezt a mondatot hallottam álláskeresőktől, akkor már édességboltot nyithatnék. 🙂 A viccet félretéve, szerinted miért gondolja a legtöbb ember, hogy az ő helyzete speciális?