Unod a munkád? Már vasárnap este összeszorul a gyomrod, ha arra gondolsz, hogy másnap hétfő. Nem szereted, amit csinálsz, nem látod benne a fejlődési lehetőséget, talán a fizetéseddel sem vagy elégedett, mégsem mondasz fel, mert nincs meg az új irány? Ezt bizony úgy hívják, hogy „álláskeresői horgonycsapda”. Mutatom, miért alakul ki, és hogyan törhetsz ki belőle.
Soha senkit nem beszélnék le az álmai hivatásáról. De bizony van jó pár olyan szakma, amit karrier-tanácsadóként ma már nem tudok jó szívvel ajánlani neked. Nem azért, mert ne lennének fontosak, hanem mert a munkaerőpiac sokat változott körülöttük.
Miért olyan nehéz megtalálni, merre indulj tovább a karrieredben? Egyszerű: az ember legfőbb vágya, hogy szeresse is, amit csinál. A probléma az, hogy csak néhány területre látsz igazán rá. Így pedig nehéz építkezni.
Ha a karácsonyi szabadság után visszatérve a munkába azt érzed, hogy bárcsak máshol lennél, bárcsak valami mást csinálhatnál, borzalmasan unod a feladataidat, nem jó vezető a főnököd, már rég fel kellett volna állnod, többet kéne keresned, egy sokkal pozitívabb közegben kellene dolgoznod, akkor figyelj, mert ez a bejegyzés neked szól!
Hova tanuljon tovább a gyerek? Legyen orvos, tanár, kőműves, esztergályos vagy pék? Évek óta azt halljuk, hogy ezekből a szakmákból nagy hiány van, de vajon mi lesz 10-15 év múlva? Milyen munkakörben lehet majd boldogulni? Mire lesz kereslet? Mivel lehet jól keresni? Nem könnyű kérdések. Én most ezeket a tippeket adnám a fiaimnak.
Fogyni akarsz? Egyesek szerint ez egyszerű: egyél kevesebbet és mozogj többet. Sikeres akarsz lenni a karrieredben? Ugyanilyen “egyszerű” a képlet: specializálódj, és válj nélkülözhetetlen szakemberré! Csakhogy… a recept könnyűnek hangzik, mégis a megvalósításban elbukik a legtöbb ember, vajon miért? Mit jelent valójában specializálódni? Hogyan érd el, hogy a cégednél vagy a szakmádban rád mondják: „Ő kell nekünk, nélküle nem megy!”?
A családom és magam miatt is elég sokat jártam orvoshoz az utóbbi időkben. Mondhatom, hogy az elmúlt 10 évben az egészségügy szinte minden szolgáltatásába volt “szerencsém” alaposan belelátni. Volt itt minden: édesapámnál öt stroke, anyósommal végigcsináltunk agyműtétet, fekvőbeteg-ellátás, sürgősségi, járóbeteg-rendelés, magánrendelés, vidéki és fővárosi kórházak, TB-alapú és fizetős rendszer. Ügyfél oldalról azt gondolom, elég hitelesen tudok nyilatkozni az egészségügyről – és itt szeretném rögtön leszögezni: a legtöbb esetben felkészült, lelkiismeretes, kiváló szakemberekkel találkoztam. Az elhivatottságuk, türelmük, szakmai tudásuk minden elismerést megérdemel. Más kérdés a rendszer. Karrier-tanácsadóként nem tudok szó nélkül elmenni a kérdés mellett: Miért van ilyen kevés orvos Magyarországon?