karrier

A PC és internet-forradalmat túlélted. De mi lesz a munkáddal az AI korában?

Most lesz pontosan 30 éve, hogy beléptem a munka világába. 1997. február 8-án kezdtem el dolgozni a Nemzeti Vagyonkezelőnél. Zöldfülűként szemtanúja voltam egy óriási munkaerőpiaci átalakulásnak: akkor terjedtek el a személyi számítógépek, és alapjaiban írták át a munkát. Most az AI-jal kísértetiesen hasonló – csak sokkal gyorsabb – folyamat zajlik épp. Mit jelent ez egyes munkaköröknél? Íme egyik ügyfelem sokkoló példája és 5 konkrét lépés, amivel elkerülheted, hogy Veled ugyanez megtörténjen.

A túl gyakori váltás problémája – Hogyan írd bele az önéletrajzodba a rövidebb kitérőket?

Van néhány gyakori kérdés, amit karrier-tanácsadóként az álláskeresőktől kapok. Ezek közül az egyik a sűrű váltás esete. Ha volt néhány balul sikerült váltásod, 1-2 éves vagy még rövidebb munkaviszonyok, máris jön a dilemma, hogy hogyan írd bele az önéletrajzodba? Mit vallj be az állásinterjún? Mi a teendő, hogy megbízható szakember benyomását keltsd, és ne tartsanak job hoppernek?

Álláskeresői horgonycsapda: amikor már váltanál, de nem tudod, hova…

Unod a munkád? Már vasárnap este összeszorul a gyomrod, ha arra gondolsz, hogy másnap hétfő. Nem szereted, amit csinálsz, nem látod benne a fejlődési lehetőséget, talán a fizetéseddel sem vagy elégedett, mégsem mondasz fel, mert nincs meg az új irány? Ezt bizony úgy hívják, hogy „álláskeresői horgonycsapda”. Mutatom, miért alakul ki, és hogyan törhetsz ki belőle.

Nem érsz rá várni a karrieredben…

Mindenki azt hiszi, hogy vele nem fog megtörténni. Amíg meg nem történik. Dolgozol, teljesítesz, túlórázol, tanulsz, hozod az eredményeket. Aztán egy nap elindulnak az elbocsátások.
Nem feltétlenül azért, mert bárki rosszul dolgozott, hanem mert a helyzet megváltozott, és a cég kénytelen átalakítani a működését. És ilyenkor egyik napról a másikra teljesen más lesz a valóság, mint amit addig biztosnak hittél.

Álláskeresői hiány-betegség

USA-ban élő ismerőseim szokták mosolyogva mesélni, hogy akármilyen állásra jelentkeztek eddig az Államokban, még soha senki kért tőlük diplomát, se semmiféle szakmai végzettséget igazoló papírt. Ha megvan a gyakorlat és a kellő magabiztosság, másnap már lehet is kezdeni, és nem konyhai kisegítő állásokban, hanem a jól fizető, felhőkarcolós, irodai pozíciókban is. Ettől a bizalomtól, és a full optimista szemlélettől talán még messze járunk, de könyörgöm, legalább az álláskeresésben kezdjünk már el a hiányaink helyett az erősségeinkre fókuszálni!