Ezt a mondatot egy ügyfelem mondta néhány napja egy tanácsadáson. Szenved a főnökétől, unja a munkáját, elege van az egészből, de a fizetés kiváló. „Évi 20 millió forintot keresek. Pontosan 20 millió okom van rá, hogy ne váltsak.” Ismerős?
Álláskeresőként mindig nehezebb a helyzet, ha kicsit kilógsz a sorból, és valljuk be, kisgyerekes anyaként sokan érzik úgy, hogy a korábbi munkahelyi keretekbe már nem nagyon férnek bele. Nem tudnak, vagy nem akarnak már ugyanabba az állásba visszamenni, nem akarnak napi 8-10 órát dolgozni, szabadabbak szeretnének lenni, nem akarnak már vezetői pozíciókra törni. Ilyenkor szokott jönni sokaknál az ötlet: “Ok, akkor saját vállalkozásba kezdek!”. Sajnos nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Ennél vannak jobb lehetőségek is!
A pénz fontos. Pénzből élünk, így a fizetés mindenkit foglalkoztat. Mégis sokan azt gondolják: „Magyarországon úgysem lehet bérről tárgyalni, tisztességes munkával nem lehet jól keresni.”
Ideje, hogy ezt a gondolkodást megváltoztasd!
„Nálunk az ember a legnagyobb érték.” Ismerős szlogen, ugye? Akkor hadd kérdezzek valamit: Mikor voltál utoljára valóban értékes, külsős tréningen a munkahelyed jóvoltából? Ha most gondolkodsz rajta, nem vagy egyedül.
Elgondolkodtató adat, hogy Budapesten több kerületben is már bruttó 1 millió forint fölött van az átlagkereset. A II. kerületben 1,16 millió forint, a XII. kerületben 1,13 millió, az V. kerületben 1,4 millió forint… Mondhatjuk persze, hogy ezek elit kerületek, az országos átlag ehhez képest jóval alacsonyabb. De a helyes kérdés ez: a te fizetésed lépést tart ezzel növekedéssel, vagy szépen, csendben lemaradt?
Te is úgy érzed, hogy tele vannak kamu hirdetésekkel az állásportálok? Ahol meg tényleg munkatársat keresnek, ott úgyis azt választják, aki a legkevesebb fizetést kéri?
Két masszív tévhit, ideje a helyére tenni őket!
Magyarország kis ország. Ezért ha csak lehet, törekedj rá, hogy legyen kulturált az elválás, amikor munkát váltasz. Mi van akkor, ha ez mégsem jön össze?
Ha a karácsonyi szabadság után visszatérve a munkába azt érzed, hogy bárcsak máshol lennél, bárcsak valami mást csinálhatnál, borzalmasan unod a feladataidat, nem jó vezető a főnököd, már rég fel kellett volna állnod, többet kéne keresned, egy sokkal pozitívabb közegben kellene dolgoznod, akkor figyelj, mert ez a bejegyzés neked szól!
Te is észrevetted már, hogy ha kicsit ügyetlenebb, kicsit kevésbé vagy jó valamiben, vagy esetleg nem úgy sikerülnek a dolgaid, mint ahogy eltervezted, akkor sokkal megértőbbek veled az emberek? Akkor is megítélnek, de maximum csak konstatálják, hogy “Jó, hát ez nem a te erősséged. Nem baj, másnak is vannak hibái.” Viszont ha elkezdesz tényleg jó lenni valamiben, na, akkor viszont jön a kritika áradat…
Hova tanuljon tovább a gyerek? Legyen orvos, tanár, kőműves, esztergályos vagy pék? Évek óta azt halljuk, hogy ezekből a szakmákból nagy hiány van, de vajon mi lesz 10-15 év múlva? Milyen munkakörben lehet majd boldogulni? Mire lesz kereslet? Mivel lehet jól keresni? Nem könnyű kérdések. Én most ezeket a tippeket adnám a fiaimnak.