A pénzügyes vérem elég gyakran hajszol különböző gazdasági könyvek vásárlásába. A nyáron is olvastam több izgalmas kötetet, köztük Ruchir Sharma, közgazdász könyvét: Mi ment félre a kapitalizmussal? címmel. Érdekes elemzések után Sharma egy olyan gondolatot fogalmaz meg, amit mi most 2025 Magyarországán első sorból nézhetünk végig…
Fogyni akarsz? Egyesek szerint ez egyszerű: egyél kevesebbet és mozogj többet. Sikeres akarsz lenni a karrieredben? Ugyanilyen “egyszerű” a képlet: specializálódj, és válj nélkülözhetetlen szakemberré! Csakhogy… a recept könnyűnek hangzik, mégis a megvalósításban elbukik a legtöbb ember, vajon miért? Mit jelent valójában specializálódni? Hogyan érd el, hogy a cégednél vagy a szakmádban rád mondják: „Ő kell nekünk, nélküle nem megy!”?
Voltál már úgy, hogy egy beszélgetésben csak percekkel később jutott eszedbe a frappáns válasz? Úgy érzed, mindig van valaki, aki kétszer gyorsabban átlátja a helyzetet, és te csak kullogsz mögötte? A világ a gyors észjárást ünnepli, mintha az lenne a siker kulcsa – pedig ez egy hatalmas tévedés. A lassabb gondolkodás nemhogy hátrány, hanem hosszú távon akár előnyt is adhat a karrieredben.
Van egy szófordulat, amit mostanában sokszor kihallok a beszélgetésekből. Eddig is előszeretettel használták a tévében, rádióban riporterek, politikusok, és sajnos most már álláskeresőktől is egyre gyakrabban hallom. Bevallom őszintén, nem szeretem ezt a mondatot, borzasztó veszélyesnek tartom. Azt is elmondom, hogy miért.
Azt mondják, hogy amit el tudsz képzelni, azt képes vagy meg is valósítani. De a karrierben ez fordítva még inkább igaz: amit magad elé képzelsz, az hatással van arra, ahogyan cselekszel…
Vannak olyan ügyfeleim, akik minden évben megtesztelik az álláspiacot. Akkor is, ha egyébként nem akarnak váltani, végigcsinálnak 5-6 kiválasztást, hogy lássák, mi a helyzet a szakterületükön fizetésben, a cégek elvárásaiban. Adódik a kérdés: hogyan lehet ezt színészkedés nélkül, csillogó szemmel végigcsinálni?
Ma már köztudott, hogy az online térben az emberek sokkal bátrabban és gyakrabban fogalmaznak meg kritikát, mint elismerést. Bevallom, időnként én is megtapasztalom ezt. Úgy tűnik, mintha kifejezett igény lenne a negatív vélemények megosztására. Nem vagyok pszichológus, így nem is szeretném elemezni ennek mélyebb okait. Inkább azt mutatom meg, én hogyan kezelem az ilyen helyzeteket – és hogyan érdemes szerintem hozzáállni a negatív kommunikációhoz. Ez a szemlélet a mindennapi életben és az álláskeresés során is hasznodra lehet.
Biztosan a te környezetedben is van olyan ember, aki azért van elakadva az életében, mert önmagát is becsapja. Mire gondolok?
A családom és magam miatt is elég sokat jártam orvoshoz az utóbbi időkben. Mondhatom, hogy az elmúlt 10 évben az egészségügy szinte minden szolgáltatásába volt “szerencsém” alaposan belelátni. Volt itt minden: édesapámnál öt stroke, anyósommal végigcsináltunk agyműtétet, fekvőbeteg-ellátás, sürgősségi, járóbeteg-rendelés, magánrendelés, vidéki és fővárosi kórházak, TB-alapú és fizetős rendszer. Ügyfél oldalról azt gondolom, elég hitelesen tudok nyilatkozni az egészségügyről – és itt szeretném rögtön leszögezni: a legtöbb esetben felkészült, lelkiismeretes, kiváló szakemberekkel találkoztam. Az elhivatottságuk, türelmük, szakmai tudásuk minden elismerést megérdemel. Más kérdés a rendszer. Karrier-tanácsadóként nem tudok szó nélkül elmenni a kérdés mellett: Miért van ilyen kevés orvos Magyarországon?
A legtöbben úgy gondolják, hogy az SAP iránt csak a „kockák” érdeklődnek. Informatikusok, rendszer-zsenik, akik születésük óta imádják a táblázatokat és a folyamatábrákat. Én agrármérnökként kezdtem, az állami szektorból indultam, majd a pénzügyön kötöttem ki – és végül egy SAP-projekt indította be a karrierem. Ha ma újrakezdeném, most sem ugranék el az SAP elől. Sőt, ma talán még jobb karrierlehetőségnek tartom! Máris elmagyarázom, miért.