Ha a karácsonyi szabadság után visszatérve a munkába azt érzed, hogy bárcsak máshol lennél, bárcsak valami mást csinálhatnál, borzalmasan unod a feladataidat, nem jó vezető a főnököd, már rég fel kellett volna állnod, többet kéne keresned, egy sokkal pozitívabb közegben kellene dolgoznod, akkor figyelj, mert ez a bejegyzés neked szól!
Hova tanuljon tovább a gyerek? Legyen orvos, tanár, kőműves, esztergályos vagy pék? Évek óta azt halljuk, hogy ezekből a szakmákból nagy hiány van, de vajon mi lesz 10-15 év múlva? Milyen munkakörben lehet majd boldogulni? Mire lesz kereslet? Mivel lehet jól keresni? Nem könnyű kérdések. Én most ezeket a tippeket adnám a fiaimnak.
Fogyni akarsz? Egyesek szerint ez egyszerű: egyél kevesebbet és mozogj többet. Sikeres akarsz lenni a karrieredben? Ugyanilyen “egyszerű” a képlet: specializálódj, és válj nélkülözhetetlen szakemberré! Csakhogy… a recept könnyűnek hangzik, mégis a megvalósításban elbukik a legtöbb ember, vajon miért? Mit jelent valójában specializálódni? Hogyan érd el, hogy a cégednél vagy a szakmádban rád mondják: „Ő kell nekünk, nélküle nem megy!”?
A családom és magam miatt is elég sokat jártam orvoshoz az utóbbi időkben. Mondhatom, hogy az elmúlt 10 évben az egészségügy szinte minden szolgáltatásába volt “szerencsém” alaposan belelátni. Volt itt minden: édesapámnál öt stroke, anyósommal végigcsináltunk agyműtétet, fekvőbeteg-ellátás, sürgősségi, járóbeteg-rendelés, magánrendelés, vidéki és fővárosi kórházak, TB-alapú és fizetős rendszer. Ügyfél oldalról azt gondolom, elég hitelesen tudok nyilatkozni az egészségügyről – és itt szeretném rögtön leszögezni: a legtöbb esetben felkészült, lelkiismeretes, kiváló szakemberekkel találkoztam. Az elhivatottságuk, türelmük, szakmai tudásuk minden elismerést megérdemel. Más kérdés a rendszer. Karrier-tanácsadóként nem tudok szó nélkül elmenni a kérdés mellett: Miért van ilyen kevés orvos Magyarországon?