Keresed a neked való munkát? Néha azt érzed, kávézót nyitnál, aztán lakberendezést vagy villanyszerelést tanulnál, másnap coachként indítanál új életet, végül már az is megfordul a fejedben, hogy inkább kimennél külföldre mosogatni – csak történjen végre valami? Semmi pánik! Ez egy fontos TÜNET! Csak ne hagyd, hogy az impulzusok irányítsanak!
Az álláskeresés 2025-ben újra kemény terep: egyre kevesebb a jó pozíció, és ismét a munkáltatók vannak előnyben. De kapaszkodj meg: a legnagyobb akadály sokszor mégsem a piac szűkössége, hanem te magad vagy – pontosabban az, ahogyan szelektálsz.
Végre találtál egy karrier hack területet, amit szívesen tanulnál? De aztán jön a kérdés, amit egyre többen feltesznek: „És ha a mesterséges intelligencia holnap kiváltja ezt is?” Vajon a most menő, modern, jól fizető szakmákat nem fogja elsöpörni az AI?
Sokan irigylik a fiatalokat: mennyivel könnyebb huszonévesen elhelyezkedni, mint 45-50 pluszosan! A cégek csak úgy vadásszák a friss pályakezdőket. Ők nem kérnek annyi bért, terhelhetőek, alakíthatóak.
Ehhez képest mostanában a legjobb külföldi egyetemeken végzett, több nyelven beszélő fiatal szakemberek szegezik nekem a kérdést: András, miért nem tudok elhelyezkedni?!
A jogi pálya hosszú ideje az egyik legvonzóbb karrierútnak számít Magyarországon. A jogászképzés stabilan a top 5 legnépszerűbb egyetemi szak között szerepel. Sokan úgy vélik: „Ha jogász leszek, biztosított a jövőm.” De ha ez valóban így van, miért jön hozzám egyre több végzett jogász tanácsadásra azzal a problémával, hogy megrekedtek a karrierjükben? Miért van az, hogy még a szakvizsgázott, többéves tapasztalattal rendelkező jogászok is nehezen váltanak állást?
Fontos, hogy jó legyen az önéletrajzod, és meggyőzően szerepelj az állásinterjún. De a legfontosabb, hogy ne csak “csinálgasd” az állásváltást. Ne csak tanulgass, ne csak keresgélj és halogass. Állj meg, és nézz rá a karrieredre zéró-alapon!
Te is úgy érzed, elérted azt a kort, amikor már nem akarsz mindenáron megfelelni? Nem akarsz mindig mindenben részt venni, és állandóan a munkáltatók kénye-kedve szerint ugrálni? Letettél már eleget az asztalra, legyen elég ennyi ahhoz, hogy felvegyenek egy új állásba? Van egy kiábrándító hírem: az álláspiacon minden nap új verseny indul.
Három kamaszodó fiam van, és rengeteg szakember hátterére látok rá. Mostanában különösen is foglalkoztat a kérdés: mikor kell szülőként egy nagyot hátralépni? Elképesztően sokszor látom ugyanazt a káros mintát: a szülő jót akar, a végtelenségig próbálja egyengetni a (felnőtt) gyereke útját – megmondja, melyik egyetemre menjen, segít állást szerezni, esetleg lebeszéli váltásokról. A szándék érthető, a következmény viszont karriergyilkos.
Aki azt mondja, hogy a pénz nem fontos, az hazudik. Ne legyünk álszentek, igenis fontos, hogy mennyit viszel haza hó végén, DE az legalább annyira fontos, hogy jól is érezd magad a munkában, passzoljon a személyiségedhez, és hosszú távon is értelmet találj benne. Ez bizony sokszor nehéz döntések elé állíthat a karrieredben. Íme egy tanulságos eset, amiből Te is erőt meríthetsz!
Sok álláskereső ott követi el a hibát, hogy arra vár, egyszer csak jön az ihlet, hogy mit tanuljon, merre vigye tovább a karrierjét. Az ihlet azonban ritkán érkezik magától.